MÁD, Tokaj-hegyalja

Ha én egyszerű borfogyasztó lennék, aki néha borfesztiválozik, néha levesz a polcról, és kosarába helyez csinos palackokat, és mint ilyen, a borok iránt kicsinyt érdeklődő személy, akinek néha a figyelme elkap borral és borászokkal kapcsolatos híreket, ezek közül is inkább csak a könnyed életstílus típusú írásokat, ilyesfajta fogyasztóként bizonyára nem érteném, hogy miért van annyi díj és elismerés csöppnyi hazánkban a bor táján, és melyik mit ér.

De mivel nem vagyok egyszerű borfogyasztó, érteni vélem a díjazási mániát. Sikerben fürdeni csodás dolog, és a magyar borászat az elmúlt bő két évtized igazi örömhozója. Legnagyobb borászaink kimagasló egyéniségek, jobbára épp szerénységük és a kezük nyomán létrejövő valódi eredmény teszi őket naggyá. Minden áldást megérdemelnek! Csoda, hogy egyre nagyobb a sikerük? De mi jut vissza ebből nekik?

Emlékszem, mikor megtudták évtizede a haverok, hogy „közöm van” a borhoz, húúú, úgy néztek rám, mint nagy titkok tudójára. Aztán a bort övező áhítat átváltott minden szinten trendységbe. Ma már minden sarkon borfesztivál üt tábort, és aki háromszor bekapál egy jobb hegynek a levétől az a másnaposság múltával borboltot vagy borbárt nyit. A borászok bőrén egyre többen kívánnak vámot szedni, nem csupán az állam. A piac is. Ami nincs is. 

Mert miközben a borászszakma a siker első nagy lendületének erejével élve, végre saját sorait elkezdte rendezni, lassan elmozdítva az egész ágazatot a minőség irányába, ez idő alatt megsokasodtak nem csak a fesztiválok és borkereskedők, hanem a díjak is. Van Az Év Bortermelője. Ez a Bor Akadémia díja. De kik az akadémikusok? Van a Borászok Borásza, ez a szakma díja egy üzletember tehetségéből. Van a Prestige Award ez a sajtó díja, egy másik üzletember okosságából. Van az Év Pincészete a szakmai köröknek köszönhetően. Milyen szakmai körökből?

Ha én egyszerű borfogyasztó volnék, egyáltalán nem érdekelne, hogy milyen szempontok alapján lett kedden kiváló borász Jenő, két hét múlva még borászabb Samu, és még négy nap múlva a legborászabb Ödön.

Ha én egyszerű borfogyasztó lennék, az érdekelne, hogy az év egy nagy pillanatában minden hírcsatornából elhangozzék adott év ünnepeltjének a neve, és rohanjak a borboltba, hogy vegyek a borából a családom és barátaim asztalára. Mert meg akarnám ünnepelni őt. A szorgalmas, hiteles, tehetséges honfitársamat, aki eddigi életútjával egész Magyarország számára példa. Nem mellesleg példa arra is, hogy köztiszteletet lehet kivívni tisztességes mezőgazdasági munkával.

A Pannon Bormíves Céh tömöríti a borászok legjavát. Uraim, ott a Céhben, legyetek szívesek szakmai tekintélyeteknél fogva összegereblyézni a rakoncátlan szálakat! Ez nem csupán a Ti, de a terebélyesedő borfogyasztói tábor érdeke is. Lehet díjazni egyetlen ünnepség keretében ifjú borásztehetséget, a legzúzósabb fehérboros gazdát, a legvagányabb vörös boros gazdát, az év legjobb rozésát, a legpuccosabb pincészetet, a legokosabb fajtamentőt. De a reflektor a nagy bejelentés napjának csúcsán végül teljes erőből egyetlen emberre ontsa a fényt!

Ha én egyszerű borfogyasztó lennék, e díjat nem csak érteném, de érezném is.

Tallián Hedvig 

A fiú. Teljesen más, mint ez édesapja. De ő az egyetlen, aki kijárhatja a Szepsy iskolát, talán túl komolyan is veszi a feladatot, és amikor épp nem birtokot és dűlő munkát igazgat, akkor a konyhában éli ki magát. SZEPSY ISTVÁN juniort faggattam.

(A portré rövidített változata a VinCE Magazin, Amiért élek rovatában jelent meg 2013 nyarán.)

Tisztán emlékszem a részletekre, amikor tíz éves korom táján a Royal Tokajinál dolgozott apa. Sok nehézséggel küzdöttünk akkoriban, miközben egymásnak adták a kilincset a külföldiek. Élénken él bennem, amikor a Bodrog Hotelnél a dán „Szédzsört” vártuk. Micsoda nagy dolog volt számomra, hogy hotelben lakott. Ma már csodálkozom, hogy egyáltalán be mert menni abba a szállodába. Amikor végre megérkezett és beültünk a hotel éttermébe, bort rendelt a dán. De csak kereskedőházas borral tudtak szolgálni. Dugósság miatt négyből négyet visszaküldött. Végül sört ittak apával. Egész kis gyerekkoromból kevés kép él bennem apáról, de ekkortól egyre több időt töltöttem vele. Jártam vele kannázni, láttam becsípve. Ma viszont már apa az, akivel a legtöbb időt töltöm. Tíz éve minden reggel együtt kezdjük a napot a reggelinél. 

Mádi házunk egész kertjét műveltük, de állatot nem tartottunk. A kacagó gerléimet is csak a nagyszüleimnél tarthattam. Egyszer aztán fogtam magam és hazavittem egy tacskó keveréket. Góliát sajnos hamar elpusztult, viszont áttörést hoztam vele, mert utána már a család is akart kutyát. Valamiért mindig olyan eb került a házhoz, amelyikben benne volt a csavargó vér. Angol cocker spánieljeinket meg ellopták. Nászajándékba nővéreméktől egy pumit kaptunk. Őt, ha zavarnám se menne el.

Élveztem a sárospataki kollégista diák éveket. Bizonyos hétvégéken benn kellett maradnunk és ezek az alkalmak kovácsoltak bennünket igazi közösséggé. Látni egymást négy éven át gatyában, ha valami, hát ez bizony eldönti, hogy szeretjük-e egymást. Máig tartó barátságok születtek. Sajnos sokan elmentek külföldre, viszont amikor hazajönnek, ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Sárospatakon minden a magyar kultúráról szólt.

Képtelen vagyok elvágni bármilyen állatnak a torkát, és nem tudok lelőni semmit, csupán horgászom, de halból is jobban esik az, amit más fog. De főzéshez szétszedek és előkészítek bármit és nagy örömmel főzöm is meg. Évek óta majdnem mindig én készítem a vasárnapi több fogásos családi vacsorákat és összeválogatom a borokat is. Főzés ügyben rendszeresen konzultálok a Gusteau séfjével Horváth Gáborral és az Anyukám mondtás Dudás Szabolccsal. Esős idő esetén pedig a gasztroklubos srácokkal ragadjuk meg az alkalmat, hogy főzzünk és szakmázzunk.

Horgászás közben a Bodrog partján a susnyásban a forrás betöréseknél sok szőlészeti vonatkozású dolgot értettem meg. Ebből a látószögből a hegyek íve is más, de kitisztul az állatok növények együttélésének rendje is. Nem tudom miért, de öt éve él bennem, hogy kecskét akarok tartani. Érzés szinten munkált bennem és most végre sikerülni látszik. A borhoz kell a szilárd táplálék. Nem akarok állattenyésztő lenni, mert mindent csak magas szinten érdemes művelni, ezt tudom a szőlőből. De frusztrál, hogy Magyarországon még nem létezik, amit Dudásékkal Olaszországban járva tapasztaltam, hogy bármely borvidéknek saját gasztronómiája van hozzá illő hússal. Bonyolult konyhatechnika nélkül is tudni kell a szabadban jól főzni. A furminthoz, jelenleg íz és zsírtartalma és telítettsége miatt, a kecskehúst találom a legjobbnak.

 Utazásaim miatt évente körülbelül egy teljes hónapnyi időt töltök külföldön. Persze mindig előre készülök, kiosztom a feladatokat, és kitalálom az A, a B, és a C tervet is, ha esetleg valami nem úgy alakulna, de még így sem zökkenőmentes minden. Legyek Hong Kongban vagy Dániában a távollét nyugtalanságot ébreszt bennem, hogy rendben megy-e minden a családdal, a Szent Tamással, a Szepsyvel. 

Sokat buliztam az egyetem elvégzése után. Ez volt az az időszak, amikor elkezdtem beleszokni a gazdálkodással járó életformába. Egyszer csak beleuntam a bulizásba. Ekkor ismertem meg Mónikámat egy pincében. Ültünk egy nagy asztalnál, Mónika velem szemben, én meg átszólogattam neki, de ült mellettem egy lány. Ezért Mónika azt hitte, hogy a lány a barátnőm, miközben kollégám volt csupán, a helyzet okozott némi kalamajkát. Egy hét múlva egy bulin újra találkoztunk és akkortól fogva határozott udvarlásba kezdtem.

Elgondolkoztatott, amikor a nővérem első fia megszületett. De csak akkor fogtam fel az apai felelősséget, amikor Mónikát és Rozit hazahoztam a kórházból. Rozika most négy éves, igazi nyugodt kislány, ebben hasonlít rám. Viktória három éves, tántoríthatatlan és a végsőkig akaratos, állítólag én voltam ilyen kicsinek. Mivel egész kisgyerekkoromból nem emlékszem apára, ebből is tudom, hogy több időt kéne töltenem velük. Mónika biológus, az édesapja fogorvos az édesanyja gyógyszerész, egy teljesen más életformából csöppent közénk. Most, hogy a kislányaink cseperednek, már kezd belefolyni jobban a munkánkba. Tanulja az életformát. Jelenleg sajtkészítéssel, gyógyfüvekkel és már a furmint klónjainak szelekciójával is foglalkozik. 

ifj. Szepsy István ( Sárközy Marianna felvételei )

Sokszor elkap a racionalitás, így tudok különbséget tenni gondolati síkok közt, és persze sokszor nyugtatom magam számokkal, tényekkel. Tudatában kell lenni, hogy folyamatosan változnak a körülmények. Fel kell fogni, hogy a teremtő erőhöz képest csak alacsonyabb rendű lehetsz. El kell fogadni, hogy van egy felsőbb erő és azt is, hogy mindennek eljön az ideje. Apa úgy el tud mélyülni dolgokban, hogy tudomást sem vesz arról, ami körülötte zajlik, ilyenkor kibillenthetetlen, ezt a képességet szeretném magamban én is kifejleszteni.

Amióta a Szent Tamás Pincészetnek vagyok borásza és társtulajdonosa, kezdtem megérteni, hogy mi is valójában a gazdasági élet, de továbbra sincs precíz rálátásom a világra hiába utazom. Miközben a Szepsyben apa mellett inas éveimet élem, közben a Szent Tamásban már vezető vagyok. Komoly kapacitásbővítésen dolgozunk és a potenciális partnereinkkel való szerződés előtt állunk. Cél, hogy a Mád Furmint tovább erősödjön. Mindeközben talán túl közelről látom, hogy Hegyalja milyen komoly minőségi munkaerőhiánnyal küzd. Pedig Tokaj lényege épp az lenne, hogy végre magasabb minőségű életformát adjon az én generációmnak is.

(A fiatal borász mélyebb vallomása a szepsységről e blog egy korábbi bejegyzésében található.)

Tallián Hedvig

A királyság határain túlra, messze földre is eljutott a hír, hogy a Király visszanyerte egészségét, aurája teljes fényben ragyog és országa, Eszencia irányításának visszavételére készül, de küzdelmes az útja az őt megillető hatalomig, mert a fillérlovagok és a kamarilla ellene törnek. A zűrzavar közepette a Király Hűséges Nemesei megingathatatlan támogatását maga mellett tudva mégis kitartóan haladt a trónjához visszavezető úton.

Az országaikat a felsőbb rend szellemében irányító messzi földek királyai teljes szívükből üdvözölték a régen várt fordulatot. Begengócia, Girgácia, Óperencia és Burgundia urai ugyanis tudták, királyságuk és uralkodásuk mit sem ér, ha Eszencia uralkodója a Királyok Királya nem ülhet az isteni rend szellemében újra a trónján. Össze is gyűltek, hogy megvitassák, miként támogathatnák Eszencia urát a legméltóbban. Bergengóciai királya a burgundival egyetértésben a csapat küldés mellett kardoskodott. Már ki is adták a parancsot csapataik harcba küldésére. Girgácia ura pedig követet indított Eszenciába, hogy a Királyok Királya készüljön, mert hamarosan segítsége érkezik. Nagy igyekezetükben a szív szövetségének tagjai elfeledkeztek a felsőbb rendről.

Ám, abban a minutumban, hogy a csapatok Eszencia határainál felsorakoztak, Óperencia ura a társaihoz fordult, s így szólott: Eszencia urának, a Királyok Királyának a trónt egyedül kell visszavennie, nem küldhetünk neki erőszakon alapuló segítséget. Nem lenne méltó! Nyilvánítsuk ki egy levélben az iránta érzett hűségünket. Karddal harcolnunk nem a felsőbb rend szerint való! Szívünk erejét kell éreznie!

Erre teljes egyetértésben visszahívták csapataikat. Levelüket megírták s pecsétjeikkel ellátták. Girgácia urának követe útnak indult Eszenciába. Oda megérkezvén a Királyok Királyát a trónja felé vezető úton találta, és nagy tisztelettel átadta neki a szív szövetségének üzenetét. Eszencia ura, a Királyok Királya a levelet felolvastatta. A nép ezt hallva, üdvrivalgásban tört ki. A kígyótermészetű kamarilla ordítva hazaárulózott s közben fuldokolva erőtlenedett. A fillérlovagok pedig vöröslő fejjel, nyakukon duzzadó erekkel véglénységük ködében üvöltve hisztériáztak. A hatalomvágy gőgje égette mindet.

A Királyok Királya - amint a levelet palástja mélyére csúsztatta és a tartalmát szívébe zárta - megsokszorozódott arany fénnyel ragyogott fel Hűséges Nemesei szeme láttára. Ám, ezt a fényt, aki nem láthatta az is érezte. És bizony egyre többen érezték, és akik érezték, azok szívének ereje hozzáadódott Eszencia urának, a Királyok Királyának szíverejéhez, aki ezzel megerősödve folytatta küzdelmes útját trónja felé, hogy az isteni rend majd egykoron helyre álljon…

Szereplők

Eszencia ura, a Királyok Királya – Tokaji Aszú (kizárólag 5 és 6 puttonyos)

Hűséges Nemesek – döntse el az olvasó

Kamarilla, Fillérlovagok – döntse el az olvasó (pl borhamisítók)

Óperencia, Burgundia urai – döntse el az olvasó

A nép – az olvasó

Tallián Hedvig

Melyik blogomon írjam ezt meg? Miközben mádi és furmintos, aközben minden más is egyszerre. Mire ezen írás végére jutok, kiderül számomra is, hogy melyik felületen jelenik meg, az olvasó meg ezt a vívódást már múlt időben értelmezheti, hisz látja hová kattintott. Furcsa felütés. Nem épp lineáris. Azért toporgok itt egy helyben, mert a napokban Szepsy mester Bor urai díja kapcsán több blogger, engem is kitüntetett egy címmel, "a mester legnagyobb rajongója". Büszkén vállalom, de csak osztva, mert hárman biztos vagyunk, így két férfival osztozom ezen a Szepsyista b-középen.

Tehát azért toporgok, hogy ezek után írhatok-e elfogulatlanság nélkül Szepsy borról. Úgy döntöttem, vállalom és írhatok.

Lényegre! Újra beszélgetős napot tartottunk Istvánnal a minap Mádon. Lesz majd ennek megnézhető és meghallgatható változata is, aki addig azonban, nem bírja ki, az görgessen lejjebb és olvassa el, egy pohár Szepsy társaságában a Minden Egy című beszélgetést.

Tehát, beszélgettünk és persze kóstoltunk lenn a Szepsy pince lépcsősorának tövében állva. Hatan. Kóstoltunk hordóból 2013-asakat, és nyílt néhány abszolútum, például az út mentén reflektorként világító 2000-es Úrágya, a túléredett alapanyagból készült örök emlékezetű mérföldkővé átlényegült első száraz.

Nyílt a burgundi verő 2008-as Szent Tamás. Itt nincsenek szavak csak áhítat és csend.

Csak szólok, hogy kóstolásunk sorrendjét írás közben felcseréltem. Miközben írom e sorokat, fogom föl, hogy miket ittunk ... Atyaég! … meg, hogy késleltessem a végkifejletet.

Majd különös vízióm támadt, a következő bor ízének hatására. Ittam és abban a pillanatban láttam is, ahogy kilépett a gránittömbből irdatlan erővel leroppantva magáról minden fölösleget, Michelangelo sem faraghatta volna tökéletesebbre ezt a férfiistent formázó hatalmas gránitszobrot, és a bor, amelyik a furmint nagyságának évtizedekre emléket állít ebben e formában agyamban nem más, mint a Szepsy Urbán 2011.

Hogy lesz a furmint ízéből gránitszobor? A valóság nem az, aminek látszik, pláne nem lineáris. 

Tallián Hedvig

Sejthető volt, hogy valami történni fog. Az éveken át tartó kitartó munka, és a fejlődés iránti elkötelezettség elismeréseként november 8-án Olaszországban a comói-tó partján a Villa d’Este luxushotelben tartott World Wine Symposiumon másod ízben adták át a borvilág Oscar-ját. Az elismerést idén Szepsy István kapta.

A világ legmagasabbra értékelt csúcsborainak találkozóját Francoiş Mauss hívta életre öt évvel ezelőtt, melyre a borvilág legmagasabb presztízsű borászatainak vezetői is áldásukat adták, és ezt nem csak levelükben, de jelenlétükkel is erősítik. A keresztapák - Alain Vauthier (Château Ausone), Aubert de Villaine (Domaine de la Romanée-Conti) Angelo Gaja (Gaja), Egon Müller (Weingut Egon Müller), Pablo Alvarès (Vega Sicilia) – közösen jegyzett levelükben részletezik, tudatában vannak, hogy a bor nem csupán a történelem során, de ma is hatalmas kihívásokkal néz szembe többek közt a globalizáció, az új piacok megjelenése folytán, ugyanakkor bíznak benne, hogy a nehézségeket az egész borvilág hasznára lehet fordítani, ezért is támogatják az alapítót a Wine Symposium létrehozásában, extra jelentőséget tulajdonítva annak, hogy az öreg kontinens szívében Olaszországban van a székhely.

A keresztapák kiemelik, hogy a Wine Symposium alkalmat ad arra - először a történelemben -, hogy a legtekintélyesebb bortermelők, döntéshozók, és megrendelők találkozzanak és megosszák egymással tudásukat és bor iránti szenvedélyüket. Mint a keresztapák írják, „egyesítjük erőinket a tökéletesség, a minőség és a professzionalizmusért folytatott harcban.” 

2013. nov. 8. "Les Seigneurs du Vin díj' kitüntettje Szepsy István

A World Wine Symposium-ot idén ötödik alkalommal rendezték meg a comoi tónál. Ez évtől a rendezvénynek otthont adó luxushotel a Villa d’Este nevét viseli az exkluzív esemény, azaz Villa D’Este Wine Symposium (VDEWS), melynek célja, hogy a globális boripar szereplőit összehozza közösen gondolkodni és vitatkozni a csúcsborok érdekében. Borászati teljesítményt a VDEWS első ízben 2012-ben ismert el, a díjazott Helmut Dönnhoff volt, aki a németországi Nahe borvidéken huszonöt hektáros birtokon gazdálkodik, Jancis Robinson MW 2010-es és ’11-es Rajnai Rizlingjét a legjobb német Rizlingként tartja számon.

A VDEWS a termelők, kereskedők, újságírók, politikusok, és műgyűjtők részvételével természetesen a borról folyó diskurzus jegyében zajlik, azzal a fontos kitétellel, hogy a bor nem csupán kereskedelmi árucikk, hanem olyan termék, ami történelmi és kulturális dimenziókat hordoz magában, így kötelezően védendő és támogatandó.

Szepsy István

Forczek Ákostól, Szepsy István angliai importőrétől tudom, hogy idén a VDEWS fő témája az európai borászatok és termőhelyi különlegességek körül forgott, melyen Szepsy István Tokaj-hegyaljáról tartott előadást, majd a szombati gálavacsorát megelőzően megkapta „Les Seigneurs du Vin” magyarul a Bor Urai névre keresztelt a díjat, melyet a borászok Oscar-díjának tekinthetünk.

Francoiş Mauss a díj odaítélésének indoklásában kitért a bő egy évszázaddal ezelőtti dicsőséges időkre majd részletezte a kommunizmus okozta rombolást és kiemelte, hogy Tokaj és benne Szepsy István bő húsz éve miként küzd, hogy újra felépítse a kultúra teremtő luxusterméket. Soha nem volt ekkora szükség olyan embereke, akik tudják, hogy mit és miért csinálnak, idézte Forczek Ákos a díjátadón elhangzottakat.

A négy napos esemény során a résztvevők több ezer eurós részvételi díjért több lélegzetelállító, például Chateau Cheval Blanc és Egon Müller vertikálison mélyülhettek el szenvedélyükben.

Szepsy István Olaszországból hazatérve faggatózásomra elmondta, nagy megtiszteltetésnek vette a meghívást, és számára is csak a helyszínen derült ki, hogy mennyire elképesztő - reggelitől vacsoráig tartó - gasztronómiai esemény a VDEWS, és amit még ő sem tapasztalt korábban, de a Villa d’Este-ben igen, hogy maga Aubert de Villaine kóstoltatta a Domaine de la Romanée-Conti borokat.

Szepsy István, Forczek Ákos, Egon Müller, Jean Trimbach

Természetesen saját boraiból is bemutatott néhányat Tokaj-hegyaljáról tartott előadását megelőzően és azt követően. A legnagyobb sikert a száz százalékban új hordós tétel a mára már szépen integrálódott 2007-es Szent Tamás Furmint aratta, bár mint Szepsy István megjegyzi, ez csupán egy kísérlet, kötelező próba. Ezen kívül a vendégek - akik közt szép számmal volt dúsgazdag orosz -, és a borászok is oda voltak a 2011-es Úrágya ásványosságától, és természetesen a 2008-as Szamorodniért, valamint a 2007-es és 2006-os – utóbbi aszút a gálavacsorán szolgálták fel - Szepsy Aszúkért is lelkesedtek.

Isten éltesse "A Bor Ura díj" kitüntetettjét!

Tallián Hedvig

A király a saját trónjához visszavezető úton lassan menetel. Nagyon lassan. Nincs visszaút, muszáj visszafoglalnia az őt megillető trónt. A nép rendet és királyt akar!

Trónviszály dúl, mert kamarillapolitika, és belharcok lehetetlenítik el a király uralkodását. Az évtizedek óta tartó acsarkodás és viszály közepette a király az egészségét is majdnem elveszítette. Nyomokban sem emlékeztetett már önmagára. Országát káosz tépte és kezdte felütni fejét az enyészet. De élt még néhány Hűséges Nemes az országban, akiknek helyén volt az esze és a szíve. Ők még emlékeztek, hogy milyen az, ha a király egészsége és ereje teljében trónusán ül. E néhány hűséges nemes küzdelmes, lassú munkával elérte, hogy a királyba visszatérjen az élet. A király megtapasztalva nemeseinek igyekezetét, elkezdett talpra állni. Napról-napra erősödött.

Ám, amikor híre ment, hogy királyba visszatért az élet, a szűklátókörű önös érdekeiket és zsebüket néző fillérlovagok erőfitogtatásba kezdtek és tovább szították a káoszt, hogy a királyt és az őt védő hűséges nemeseket visszatántorítsák a trón visszavételétől. Mert a kamarillázóknak, és acsarkodó fillérlovagoknak - mióta világ a világ - nem áll érdekében a rend.

Ám, egy nap eljött a pillanat, amikor a király már majd kicsattant az egészségtől, aurája arany fényt árasztott, ekkor mind köréje gyűltek erőtől duzzadó hűséges nemesei. Készen álltak arra, hogy visszavegyék a trónt. És elindultak. Békével, a felsőbb rend szellemében. A kamarilla és a fillérlovagok rettegtek, szanaszét rohangáltak. Fejvesztve tettek egymásnak keresztbe. És miközben egyre nagyobb lett a zűrzavar, a teljes erejét visszanyert, uralkodói díszbe öltözött király menete megindult a trón felé. A nép pedig lélegzetét visszafojtva figyelte királya menetelését. De hiába látta a nép, hogy közelít a király egyre a trónusához, mintha az idő hirtelen megállt volna…

Szereplők:

Király – Tokaji Aszú (kizárólag 5 és 6 puttonyos)

Hűséges Nemesek – döntse el az olvasó

Kamarilla, Fillérlovagok – döntse el az olvasó (pl. borhamisítók)

A nép – az olvasó

Tallián Hedvig

Bár a Balatonon született mégis Tokaj-hegyalja az élete. Makacs, elszánt és zárkózott. BALASSA ISTVÁN saját mikrobirtoka mellett a Szent Tamás Pincészetet is erősíti, 2012-ben "Az év borász felfedezettjévé" választották, őt faggattam.

(A portré a VinCE Magazin, Amiért élek rovatában jelent meg 2012 őszén.)

Siófokon láttam meg a napvilágot, mert a szüleimet a munka Tokaj-hegyaljáról oda szólította. Imádom a Balatont, érzem, hogy onnan származom. Édesanyám kiváló mezőgazdasági szakember volt, nagyszüleim folyton emlegették különleges tudását. Szakismerete miatt költözött a család a Balatonhoz.

Apró gyerekként vesztettem el a szüleimet, végül hosszas viszontagságok után sikerült a nagyszüleimnek magukhoz venniük. Tokajban az ő szárnyaik alatt nőttem fel. A régi idők szellemében neveltek, így kicsit más lett a világképem, mint a velem egykorú kortársaimé. Egyedüli gyerekként hamar meg kellett tapasztalnom, hogy csak magamra számíthatok. Makacsságom mellett elszántságomat is ebből eredeztetem. Csak az elérendő cél számít. Különösen hasznos ez a hozzáállás a bor minősége szempontjából, ennek rendelek alá minden mást, mert a lehető legjobbat kell létrehozni. A szőlőműveléstől a bor bemutatásáig eljutni kreativitást feltételező folyamat. Nagyszerűsége, hogy a világomat magam alkotom, saját szabályokkal.

Biológia tagozatos gimnáziumba jártam, majd a főiskolát Nyíregyházán biológia tanár szakon végeztem. Tanítottam is rövid ideig, szerettek a gyerekek, de ha hirtelen megállna most a „mozgólépcső” már nem igazán menne a váltás. A borkészítés, birtoképítés teljesen más jellegű tevékenység, nem mindegy, hogy az ember mivel tölti az idejét. Most kell észnél lenni, mert kemény dolog ötven-hatvan évesen ráébredni, hogy hiábavalósággal telt az élet.

Első boros élményemen a Bodrogközben egy főiskolai táborozás alkalmával estem át. Körülbelül húsz évesen csak úgy tudtam inni a sárga olymposos palackból, ha befogtam az orrom, annyira durva záptojás szaga volt annak a bornak.  Később, egy egervines debrői hárslevelűvel gyűjtöttem erőt, hogy gitározni merjek egy kislánynak. Nem csoda, hogy sok helybelivel ellentétben én sokáig nem éreztem kötődést a szőlőhöz. Éles váltást a borélményben a Royal Tokaji 1993-as Szent Tamás hat puttonyos aszúja hozott. Akkor tudatosult, hogy milyen az igazi bor.

Balassa István

Szepsy István irányt ad a boraival és a gondolataival. Neki mindig elfogadom a véleményét, tanácsát, gondolatait. Nagyon sok segítséget ad nekünk, fiatal borászoknak, és mindig szívesen teszi. Borral foglalkozni nehéz, sok a kétely, sok a probléma mindig meg kell oldani valamit és ez sokszor nyomaszt. Volt egy pont, amikor már majdnem beletört a bicskám. Ekkor egész véletlenül felbukkant Szepsy István. Hosszan beszélgettünk. De nem a múltról és nem is a jelenről, csakis a jövőről, a tervekről. Ez a találkozás átbillentett a holtponton. Szakmai életem legfontosabb egy órája zajlott akkor le.

Egyáltalán nem számítottam az Év Borászfelfedezettje kitüntető címre, már attól boldog voltam, hogy bekerülhettem a legjobb ötven borász közé. Pesszimistának tartom magam, mindig a rosszra készülök, hogy ne érjen meglepetés. De ez a díj, életem legnagyobb elismerése.

A harminchetes szám bűvöletében élek. Végigkíséri az életemet. A 37-es szám alatt lakunk, a 37-es főút jön Tokajba, de az autóm rendszámába, a telefonszámomba is és mindenbe valahogy belekeveredik ez a szám. Jövőre leszek harminchét éves, kíváncsi vagyok mi fog történni.

Lokálpatrióta tokaji vagyok, fontosnak tartom városunk fejlődését. A borok mellett extra érték, hogy Tokaj városában élünk, bűn lenne ezt nem kihasználni. Tokaj város borászaival közösen hívtuk életre a Tokaji Borászok Asztaltársaságát, szeretnénk a várost értékkel megtölteni, élhetőbbé tenni. Úgy gondolom hasonló utat tudunk bejárni, mint a mádi borászok, és ezt mindenképpen követendő példának tarom.

Egyszer majd nyitok egy kézműves sörfőzdét is. Tokaj városában, a kedvenc borbárunkba azért jártunk le egy időben, mert kiváló szűretlen búza sört lehetett kapni. Imádom a kézműves söröket. Mindent szeretek, ami egyedi és tükrözi a készítő személyiségét, kreativitását.

Felfedezni a termőhelyi különbségeket - hogy mire képes a Betsek, a Mézesmály - izgalmas szellemi kaland, s közben a tudásunk a tapasztalatainkkal, mint egy hógolyó növekszik évről évre. Eközben persze mindenki magának is bizonyít. A borkészítés mellett szinte semmire nem marad erőm, elvetemültség kell ezt vállalni. Talán a fotózás az, amivel közvetíteni tudom azt a csodálatos világot és légkört, ami körbeöleli Hegyalját.

Miközben a Balassa Bor igazi mikrobirtok, két napba beletelik, mire bejárom az öt hektárnyi, összesen hét dűlőben, ezen belül tizenhét parcellában fekvő területeimet. De csak ezzel a széles spektrummal tudom igazán bemutatni a termőhelyi változatosságot. A tokaji lösz dácittal párosul, a tarcali lösz riolit alapú, a mádi zeolitos riolit az agyaggal közösködik, ami természetesen a végtermékben is érzékelhető. Szeretném, hogy a Balassa Bor idővel egy kis mintabirtokká fejlődne. Jelenleg azonban borászati épület híján egy garázs és egy esztergályos műhely ad otthont a palackba zárt Balassa boroknak.

Életem legfontosabb eseménye 2009-ben történt, megszületett kislányom, Villő. Léte plusz erőt és inspirációt ad az élethez. Ezt a pillanatot mindenképpen szerettem volna egy borral kifejezni. 2009-ből a Mézesmály száraz furmint lett az a bor, ami leginkább magán viseli kislányom személyiségét. Mosolygós, különleges, csibész. Ez a bor fogja a „Villő” nevet viselni.  Olykor, ha van egy kis időm, előveszem hat gitárom egyikét és játszom neki, persze a gyerekdalok mellé becsempészek egy kis Dire Straits-t is.

Tallián Hedvig

Csak az elismerés, az őszinte szívvel kinyilvánított szeretet hangján lehet megszólalni bizonyos történésekkor. A napokban ilyen történésnek lehettünk tanúi. Gratulációm Szepsy Istvánnak szól, azért az elismerésért, amit a minap az amerikai kiadású Wine and Spirit Magazine hasábjain kapott. A new yorki borszaklap a legmagasabb pontszámot elért borok alapján beválasztotta a 2013-as év és egyben a világ száz legjobb borászata közé a Szepsy Pincészetet.

Mielőtt részletekbe bocsátkoznék, lássuk miként kommentálta a nagyszerű sikert dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus: "Egyértelmű, hogy a magyar borászok közül Szepsy István az egyetlen, akit jegyeznek külföldön. Különösen örvendetes, hogy figyelnek a munkájára, hisz általában arra szoktak komoly figyelmet fordítani, akinek például befektető révén kötődése van. Szepsy Istvánt ilyesféle háttér nélkül is mindenhol ismerik és elismerik, rajta kívül persze még sokaknak a magyar borászok közül ott lehetne a helye a legjobbak közt. Az öröm mellett bízzunk benne, hogy nem egyedi esetről van szó és lesz folytatás, és egyre többen kapják fel a fejüket a magyar borokra mostantól" - fejezte ki reményét a tekintélyes borakadémikus. 

Íme a részletek! Nem csupán eget rengető pontokkal (2008 Szent Tamás Furmint 96 pont, 2008 Szepsy Szamorodni 95 pont, 2009 Birtok Furmint 92 pont) ismerték el a mádi mester borait és munkáját, hanem egy fontos minősítés ismételt leírásával is. A Szepsy Istvánról szóló összeállításban ugyanis megerősítették azt a néhány éve Jancis Robinson MW tollából a Financial Times hasábjain már megtett összevetést, miszerint a nagy száraz tokaji furmint a legnemesebb fehér burgundiakhoz mérhető.

Szepsy István 2012 tavaszán, Juhász Attila felvétele

A Wine and Spirit Magazine méltatja Szepsy István munkásságát, megemlítve Demeter Zoltán nevét, akivel együtt kezdték meg a száraz furmint kísérleteket a Királyudvarnál. Az idő előrehaladtával Szepsy István saját birtokán elkötelezett munkával tovább bizonyította, mint írják, hogy nagyon is érdemes a száraz furmintot saját jogán készíteni. Majd jön a hangsúlyos rész: a nagyra becsült Szent Tamás dűlőről származó 2008-as furmintja magán viseli a legkiemelkedőbb burgundiak nemességét, miközben határozott furmint karakterrel rendelkezik, és hozzáteszik még, további megerősítést adva ez előbbi kijelentésnek, hogy érlelése bőven túlnyúlik a következő tíz éven.

Wine and Spirit Magazine top 100

Kilencvenöt pontot kapott 2008-as szamorodnija kapcsán pedig leírják, hogy a száraz vonal felfedezése mellett Szepsy István kitart az hagyományos édes borok készítése mellett, és azon kevesek egyike, aki továbbra is készít szamorodnit. A 95 pontra értékelt 2008-as Szamorodnijáról leírják, hogy óriási komplexitással rendelkezik a bor, melyben a sokszínű édességet a furmintból származó határozott savak keresztülvágják és az erőteljes fűszeres lecsengés száraz bor benyomását kelti. Kapaszkodóul egy száraz Auslese egyensúlyosságát hozza hasonlatnak a szerző.

Természetesen ugyanilyen szív szerinti gratuláció illeti a Royal Tokajit is és a listára való felkerülést hozó borok alkotóját Áts Károlyt, (aki ez évtől már a Tokaj Kereskedőházat erősíti tudásával) hiszen az általa készített borok is szerepelnek a rangos listán. Kilencvenhárom pontot kapott a 2007-es Tokaji 5 puttonyos Aszújuk, 94 pontot a 2007-es Tokaji Betsek 6 puttonyos Aszújuk és 95 pontot a 2003-as Tokaji Essencia, mely bor nem mellesleg, 750 dollárt kóstál.

Szepsy István borain keresztül az írás felhívja a figyelmet arra, hogy a 2008-as Szent Tamás Furmint és a Szamorodni nem csupán nagyszerű teljesítményt jelez, de egyben nyitást is Tokaj-hegyalja eddig kevésbé ismert oldalára.

Mindezt leírva látni egy irányadó szaklapban nem csupán a szerzők kompetenciáját, de nyitottságát és a szakma művelőivel szembeni tiszteletét is feltételezi. Szepsy István megingathatatlan hiten és következetes munkán alapuló teljesítménye pedig nem csupán nekünk, kortársainak, de számtalan generáció múlva is bizonyíték lesz a korszakalkotó nagyságra.

Szívből gratulálunk a nagyszerű elismeréshez!

...és amikor már épp kiteszem a felkiáltójelet a mondat végén, jön a hír Londonból, hogy a brit főváros legelegánsabb negyedében a Héléne Darroze at the Connaught szálloda sommelier-je Giovanni Ferlito, sem véletlenül hisz Szepsy István 2011-es Dorgó Furmintjában, és ezt nem csupán high-life vendégeivel osztja meg, de az Eat Sleep Drink Magazine olvasóival is.

Öröm hátán öröm.

Tallián Hedvig

Szent Orbán ereklyéjét május végén abban a reményben hordozták körbe a borvidéken, hogy nem csak kiváló lesz a szüret, de az aszúhoz is hozzásegíti majd a borvidék újra felfedezett szentje Tokaj-hegyalját. A kilátások ígéretesek.

A mokány faltörő kos, a nagy kedvenc a község nevét viselő alapbor, a MÁD szüretét ifjabb Szepsy István a Szent Tamás Szőlőbirtok főborásza így foglalta össze.

A hűvös ősz miatt két héttel később indult a MÁD szürete, és október 21-re be is fejeztük. Húsz hektárról ezer hektónyi must (szőlő) érkezett be. A tavalyihoz hasonló az idei mennyiség, ez a furminttal és hárslevelűvel együtt körülbelül százezer palacknyi bort ad majd – becsüli a mennyiséget ifjabb Szepsy.

A hűvös időjárás ugyan kitolta a szüret időpontját, de sok helyen tapasztaltunk már botrytiszesedést, tehát válogatni kellett a MÁD alapanyagát adó szőlőt, így a nemes penész által érintett a fürtöket a tőkén hagytuk.

Idén a savtartalom magasabb és az alkoholtartalom is fél fokkal több lesz, mint a 2012-es MÁD esetében. Spontán reduktív módon erjesztjük a MÁDot, fajélesztő hozzáadása nélkül, és almasav bontás sem lesz. A MÁDba a legtöbb alapanyagot a Nyúlászó dűlő adta, de tovább színesíti a bort a Danczka, a Sarkad, a Kishegy, a Suba, a Középhegy, a kultikus Úrágya, és az óriás Urbán dűlőkből származó szőlő. A MÁD nemcsak itthon, de külföldön és különösen Nagy-Britanniában is kezd egyre népszerűbbé válni, ahol egyszer kóstolták ott ismét szeretnék – összegezte a bor egyre növekvő piaci sikerét ifjabb Szepsy.

Nem véletlen, hogy azzal indítottam, a MÁD igazi élharcos, konkurencia ide vagy oda, ez a bor egész Hegyaljáért nyomul az élen.

A fiatal borász arra a kérdésemre - ami egyébként a teljes magyar borkedvelő közönséget lázban tartja -, hogy idén lesz-e aszú, így válaszolt:

Aszúsodó fürt, Szepsy Kinga felvétele

Mindenképp! Ezt már bátran kijelenthetem. Természetesen ez birtokoktól is függ, hisz ahol több fürtöt hagynak a tőkén, ott intenzívebb a botrytisz fejlődése. A szemek egészségesen töppednek, nincs más nem kívánatos penész faj jelen, és a sav-cukor arány is jó. A száraz és édes borhoz is jó minőségű gyümölcs adja az alapanyagot. Még egy hónapja van a botrytisznek, hogy ott is megjelenjen, ahol ebben a pillanatban még nem ütötte fel a fejét.

Nyakig ugyan nem gázolunk idén az aszúszemben, de jó közepes mennyiség várható az már biztos. Lesz késői szüretelésű- és aszú bor is! Értékelte az aszúsodás ez évi helyzetét ifjabb Szepsy István.

Mindehhez csak annyit fűznék még hozzá, úgy tűnik Szent Orbán értékeli, hogy számítanak a támogatására. Hála érte!

Tallián Hedvig

Első találkozásom Gézával ezerötszáz kilométer távolságból történt. Nem tudtuk ki a másik, de egy naplótöredék és egy levél nyomán bizalom ébredt bennünk egymás iránt. Ezt bizonyítandó bort is küldött utánam Londonba, a csomagban egy boros címkével, amiben sikert kívánt a küldetésünknek. Azóta őrzöm a címkét. Gézát pedig a szívemben. (Az alábbi portré rövidített változata a VinCE Magazin Amiért élek rovatában 2011. őszén jelent meg.)

Vezéregyénisége valószínűleg génjeiben kódolt. Mint szabadságharcos őse, ő maga is igazi harcos. Egykori „szelídként” a Kispest-Honvédért volt képes mindenre, ma viszont már a fiai és Tokaj-hegyalja jelenti élete értelmét. A Mádi Kör oszlopos tagját LENKEY GÉZÁT faggattam.

Három évesen kis piros traktoromat magam után húzva vettem részt életem első Honvéd meccsén. Tichy Lajos búcsúmeccsére vitt el édesapám. Aztán pár év múlva, hét éven át fociztam a Kispest-Honvédban, de fele annyira sem voltam tehetséges, mint Zalán fiam. Nem ért sok sikerélmény a fociban, de azt nagyon is tudtam, hogy milyen óriások hordták a klub címeres mezét a mellükön. Ezt próbálom a gyerekeimbe átplántálni.

Szinte ájultan hevertem a fűben, cefetül berúgtam nagyapám ottelójától. Ma is élénken emlékszem az Őrségben átélt hatéves kori kalandra. Jól leteremtették szegény nagyapámat, amiért képtelen volt vigyázni rám. Ezt a kalandot különösebb megrázkódtatás nélkül megúsztam és tinédzserként a diszkóban már szürkebarátot ittam, míg a többiek whiskyztek. A tokaji különlegességére akkor figyeltem fel, amikor a kispesti MDF piacon nagyapám hatvan-hetven forintos borainak lelőhelyétől néhány lépésre egy Barkasból kétszázhúsz forintért árulták a tokaji literjét.

A k….a anyád! Vágták a képembe egy Kispest meccs után. Felhorkantam, és eldöntöttem, nem hagyom bántani a focicsapatunk szurkolóit. Létrehoztam húsz-harminc emberrel a kispesti csibészeket tömörítő Szelídeket. Soha nem kötöttünk bele senkibe, intelligens huligánok voltunk. Viszont ha belénk kötöttek, visszacsaptunk. Megesett, hogy hetvenen kergettünk szét kétszáz embert. Akkor az életemet is adtam volna a csapatért. Test a test ellen harcoltunk akár a középkori lovagok. Viszont 2004-re már megszülettek a fiaim és éreztem, le kell higgadnom, senkinek a bőrét nem vihetem a vásárra, ezért feloszlattam a Szelídeket. De tudom, ha Magyarországot megtámadnák idegen hadak, a kispesti srácok nem lépnének le, hanem minden erejükkel védenék a hazát. 

Apai ágon távoli felmenőim közt tartom számon Lenkey János honvéd tábornokot, ő 1848-49-ben a magyar szabadságért harcolt. Halálra ítélték, de azért nem került az aradi tizenhármak közé, mert beleőrült a fegyverletételbe és a szabadságharc bukásába. Végül 1850-ben az aradi várbörtönben halt meg. Anyai ágon pedig félig vend, azaz szlovén gyökerű vagyok, ennek tiszteletére kereszteltük kisebbik fiamat Milánnak.

A fotó Szepsy Kinga felvétele

Zalán fiam születése után tíz centivel a föld felett lebegtem. Milánnál már minden lazábban ment. Ő egy igazi kis vagány „szélhámos hippi”. A bátyja viszont nagyon érzékeny lélek. Nem egyszerű értékrendet adnom nekik úgy, hogy közben ne tűnjek elmaradottnak. Sokszor megoldhatatlannak tűnő feladat elé állít a gyereknevelés. De annyi biztos, fiaim születését tartom életem legboldogabb időszakának.

Dzsentri életet éltünk a testvéreimmel, amikor édesapám 1999-ben megvette a mádi szőlőket és a pincét. Kéthavonta lementünk hozzá, és mint egy földbirtokos elkényeztetett gyerekeihez illik, megebédeltünk a Sárga Borházban majd indultunk vissza Budapestre. Egy évvel később viszont már én irányítottam a szüretet. Édesapám a halála előtt 2001-ben rám bízta a birtokot azzal, hogy ha úgy érzem, folytassam, amit ő elkezdett. Miután meghalt, testvéreimmel, Krisztinával és Csabával úgy döntöttünk, megpróbáljuk valóra váltani az álmát. Ekkor már annyit kapizsgáltam, hogy nem csupán szőlőtermelő akarok lenni. Éreztem, a szőlő komoly dolog, ekkor jutottam el Szepsy Istvánhoz egy mély beszélgetésre. Néhányan mondták, hogy nem kell rá hallgatni. Ő meg csak annyit mondott: Kérdezz nyugodtan, nincsenek titkok. Ezt követően fogtunk hozzá a rövidcsapos metszésnek.

Naplót vezetek, de ez, azóta vált igazi szokásommá, mióta a szőlőbirtokot irányítom. Mindent lejegyzek benne, amit a szőlőben, vagy a pincében tapasztaltam, és megőrzöm benne a fájdalmaimat is. Érdekes, hogy régen a pincében találtam magamnak igazi menedéket a világ elől, mostanában viszont a dűlők a legkedvesebb helyeim. Szeretem a föld szagát, vagy amikor két követ összeütök. Sajnálom a szőlőtőkét, ha a traktoros kiüti a földből, és mérges vagyok, ha a vaddisznók letiporják az ültetvény akár csak piciny részét is.

Ki akarok teljesedni a szőlőművelésben és a borkészítésben. Mádon borászkodni olyan, mintha futball edzőként egy Puskás Öcsi tehetségű fiatal kerülne a kezeim közé. Biztos vagyok benne, hogy Tokaj-hegyalja és benne Mád a világ legkülönlegesebb bortermő vidékei közé tartozik. Olyan nincs, hogy nem tudom kihozni belőle a maximumot. De csak csapatban lehetünk igazán sikeresek, a Mádi Kör is jelzi, hogy együtt többre vihetjük, mint külön-külön.

Tallián Hedvig