A fiú. Teljesen más, mint ez édesapja. De ő az egyetlen, aki kijárhatja a Szepsy iskolát, talán túl komolyan is veszi a feladatot, és amikor épp nem birtokot és dűlő munkát igazgat, akkor a konyhában éli ki magát. SZEPSY ISTVÁN juniort faggattam.
(A portré rövidített változata a VinCE Magazin, Amiért élek rovatában jelent meg 2013 nyarán.)
Tisztán emlékszem a részletekre, amikor tíz éves korom táján a Royal Tokajinál dolgozott apa. Sok nehézséggel küzdöttünk akkoriban, miközben egymásnak adták a kilincset a külföldiek. Élénken él bennem, amikor a Bodrog Hotelnél a dán „Szédzsört” vártuk. Micsoda nagy dolog volt számomra, hogy hotelben lakott. Ma már csodálkozom, hogy egyáltalán be mert menni abba a szállodába. Amikor végre megérkezett és beültünk a hotel éttermébe, bort rendelt a dán. De csak kereskedőházas borral tudtak szolgálni. Dugósság miatt négyből négyet visszaküldött. Végül sört ittak apával. Egész kis gyerekkoromból kevés kép él bennem apáról, de ekkortól egyre több időt töltöttem vele. Jártam vele kannázni, láttam becsípve. Ma viszont már apa az, akivel a legtöbb időt töltöm. Tíz éve minden reggel együtt kezdjük a napot a reggelinél.
Mádi házunk egész kertjét műveltük, de állatot nem tartottunk. A kacagó gerléimet is csak a nagyszüleimnél tarthattam. Egyszer aztán fogtam magam és hazavittem egy tacskó keveréket. Góliát sajnos hamar elpusztult, viszont áttörést hoztam vele, mert utána már a család is akart kutyát. Valamiért mindig olyan eb került a házhoz, amelyikben benne volt a csavargó vér. Angol cocker spánieljeinket meg ellopták. Nászajándékba nővéreméktől egy pumit kaptunk. Őt, ha zavarnám se menne el.
Élveztem a sárospataki kollégista diák éveket. Bizonyos hétvégéken benn kellett maradnunk és ezek az alkalmak kovácsoltak bennünket igazi közösséggé. Látni egymást négy éven át gatyában, ha valami, hát ez bizony eldönti, hogy szeretjük-e egymást. Máig tartó barátságok születtek. Sajnos sokan elmentek külföldre, viszont amikor hazajönnek, ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Sárospatakon minden a magyar kultúráról szólt.
Képtelen vagyok elvágni bármilyen állatnak a torkát, és nem tudok lelőni semmit, csupán horgászom, de halból is jobban esik az, amit más fog. De főzéshez szétszedek és előkészítek bármit és nagy örömmel főzöm is meg. Évek óta majdnem mindig én készítem a vasárnapi több fogásos családi vacsorákat és összeválogatom a borokat is. Főzés ügyben rendszeresen konzultálok a Gusteau séfjével Horváth Gáborral és az Anyukám mondtás Dudás Szabolccsal. Esős idő esetén pedig a gasztroklubos srácokkal ragadjuk meg az alkalmat, hogy főzzünk és szakmázzunk.
Horgászás közben a Bodrog partján a susnyásban a forrás betöréseknél sok szőlészeti vonatkozású dolgot értettem meg. Ebből a látószögből a hegyek íve is más, de kitisztul az állatok növények együttélésének rendje is. Nem tudom miért, de öt éve él bennem, hogy kecskét akarok tartani. Érzés szinten munkált bennem és most végre sikerülni látszik. A borhoz kell a szilárd táplálék. Nem akarok állattenyésztő lenni, mert mindent csak magas szinten érdemes művelni, ezt tudom a szőlőből. De frusztrál, hogy Magyarországon még nem létezik, amit Dudásékkal Olaszországban járva tapasztaltam, hogy bármely borvidéknek saját gasztronómiája van hozzá illő hússal. Bonyolult konyhatechnika nélkül is tudni kell a szabadban jól főzni. A furminthoz, jelenleg íz és zsírtartalma és telítettsége miatt, a kecskehúst találom a legjobbnak.
Utazásaim miatt évente körülbelül egy teljes hónapnyi időt töltök külföldön. Persze mindig előre készülök, kiosztom a feladatokat, és kitalálom az A, a B, és a C tervet is, ha esetleg valami nem úgy alakulna, de még így sem zökkenőmentes minden. Legyek Hong Kongban vagy Dániában a távollét nyugtalanságot ébreszt bennem, hogy rendben megy-e minden a családdal, a Szent Tamással, a Szepsyvel.
Sokat buliztam az egyetem elvégzése után. Ez volt az az időszak, amikor elkezdtem beleszokni a gazdálkodással járó életformába. Egyszer csak beleuntam a bulizásba. Ekkor ismertem meg Mónikámat egy pincében. Ültünk egy nagy asztalnál, Mónika velem szemben, én meg átszólogattam neki, de ült mellettem egy lány. Ezért Mónika azt hitte, hogy a lány a barátnőm, miközben kollégám volt csupán, a helyzet okozott némi kalamajkát. Egy hét múlva egy bulin újra találkoztunk és akkortól fogva határozott udvarlásba kezdtem.
Elgondolkoztatott, amikor a nővérem első fia megszületett. De csak akkor fogtam fel az apai felelősséget, amikor Mónikát és Rozit hazahoztam a kórházból. Rozika most négy éves, igazi nyugodt kislány, ebben hasonlít rám. Viktória három éves, tántoríthatatlan és a végsőkig akaratos, állítólag én voltam ilyen kicsinek. Mivel egész kisgyerekkoromból nem emlékszem apára, ebből is tudom, hogy több időt kéne töltenem velük. Mónika biológus, az édesapja fogorvos az édesanyja gyógyszerész, egy teljesen más életformából csöppent közénk. Most, hogy a kislányaink cseperednek, már kezd belefolyni jobban a munkánkba. Tanulja az életformát. Jelenleg sajtkészítéssel, gyógyfüvekkel és már a furmint klónjainak szelekciójával is foglalkozik.
ifj. Szepsy István ( Sárközy Marianna felvételei )
Sokszor elkap a racionalitás, így tudok különbséget tenni gondolati síkok közt, és persze sokszor nyugtatom magam számokkal, tényekkel. Tudatában kell lenni, hogy folyamatosan változnak a körülmények. Fel kell fogni, hogy a teremtő erőhöz képest csak alacsonyabb rendű lehetsz. El kell fogadni, hogy van egy felsőbb erő és azt is, hogy mindennek eljön az ideje. Apa úgy el tud mélyülni dolgokban, hogy tudomást sem vesz arról, ami körülötte zajlik, ilyenkor kibillenthetetlen, ezt a képességet szeretném magamban én is kifejleszteni.
Amióta a Szent Tamás Pincészetnek vagyok borásza és társtulajdonosa, kezdtem megérteni, hogy mi is valójában a gazdasági élet, de továbbra sincs precíz rálátásom a világra hiába utazom. Miközben a Szepsyben apa mellett inas éveimet élem, közben a Szent Tamásban már vezető vagyok. Komoly kapacitásbővítésen dolgozunk és a potenciális partnereinkkel való szerződés előtt állunk. Cél, hogy a Mád Furmint tovább erősödjön. Mindeközben talán túl közelről látom, hogy Hegyalja milyen komoly minőségi munkaerőhiánnyal küzd. Pedig Tokaj lényege épp az lenne, hogy végre magasabb minőségű életformát adjon az én generációmnak is.
(A fiatal borász mélyebb vallomása a szepsységről e blog egy korábbi bejegyzésében található.)
Tallián Hedvig
