MÁD, Tokaj-hegyalja

Tősgyökeres mádi, és él is a szülőföldje nyújtotta lehetőséggel! Sőt, azon kevesek egyike, aki egyszerre ért a vendéglátáshoz és a borkészítéshez magas szinten. Célja az örömborászkodás. A friss házas SZARKA DÉNEST faggattam.

(E portré rövidített változata a VinCE magazin szeptemberi számában jelent meg.)

Édesapám a segítségem a szőlőben. Egyébként esztergályosnak tanult, de sokáig inszeminátorként dolgozott. Hernádkércsről nősült Mádra. Édesanyám pedig a falu fodrásza volt. De amióta az eszemet tudom, mindig jártunk a szőlőbe. Pályaválasztásomkor omlott össze a szovjet piac, így egy időre szőlészeti terveim meghiúsultak. Vendéglátó-ipari szakközépbe mentem Miskolcra. Végül, néhány éve elvégeztem az Eszterházy Károly Főiskola borásztechnológus képzését is.

A szerencsi Postakocsi vendéglő volt a környék legjobb helye 1996-ban, itt kezdtem érettségi után. Borkínálatban is ég és föld volt a különbség a Sárga Borház Étterem kínálatához képest, ahová egy éve múlva léptem be. A Sárga Borház remek iskola volt. Nem csak, mert a Disznókő borain keresztül megismerkedhettem a komoly aszúkkal, de a hazai borvilág színe-java is megfordult itt már akkoriban. Nemcsak ráéreztem a magas minőségű borok ízére, de rájöttem, hogy ezzel ki is lehet törni a szürkeségből.   

Elegünk lett az alföldi kereskedőkből, akik sokszor nem is fizettek ki, és édesapám 2000 táján fokozatosan visszaadogatta a bérelt szőlőket. Ekkortájt vettem Mádon egy házat. Felújítottam. Ebből lett a mai Borbarát Vendégház. A vendégeinknek viszont kellett volna a bor, és bár egy-egy hordó aszúnk mindig akadt, de száraz borral nem tudtam megkínálni őket.  

Apád tudja ezt? - kérdezte Béla bá, akitől megvettem az első saját parcellám a Juharosban 2007-ben. Látta, hogy válogatom a fürtöket, terméskorlátozok. Igen, tudja! - válaszoltam, az öregnek. Na, jól van! – s legyintett. Saját időszámításom valójában 2005-ben kezdődik. Nekifogtam ugyanis hozamkorlátozni egy megmaradt parcellánkon. Ezzel apám a mai napig nem ért egyet, de odaálltam elé - látván Szepsy István szőlőit -, hogy márpedig ezt akarom. Azóta így készülnek a borok, kis birtokon csak a minőség felé lehet elindulni. Biztos voltam benne, hogy jó úton járok.

Alkonyi Laci figyelt fel rám 2005-ben, majd szépen sorban megérkeztek a visszajelzések. Egy évvel később pedig már egy még komolyabb borral is elő tudtam rukkolni. Alkonyi Lacinak köszönhetően pedig a Pelle Pince borainak készítését is rám bízták, azokkal a borainkkal a Népszabadság toplistájának első és harmadik helyére kerültünk.

Gasztro klubozunk a kevés szabadidőnkben - ifjabb Szepsy István, Vincze Zsolti, Hudák Pisti és még néhányan - összejövünk és szakmázunk. Megkóstoljuk a világ borait és főzünk is. Önképző körnek tekintjük ezt, komolyan is vesszük, persze egy-egy ilyen alkalom rendszerint ivásba torkollik. Sokan szerettek volna csatlakozni, de nem bővülünk, bár néha Szepsy Istvánt beengedjük.

Ne adják el a szőlőt! – mondom folyton a korombelieknek. Mert meg fogja érni szőlőt művelni. Sokan nem veszik észre, hogy ez mekkora kincs. Sajnos nem tudják, hogy mit kell észrevenni. Jó érzés az ép, rendezett szőlőre ránézni. Kell hozzá a szeretet! Türelem és alázat szintén, hisz egy aszú csak három év múltán kerülhet piacra, egy száraznak is kell egy év.

Másfél hektárom van. A birtokméret alapján hobbynak tűnhet, amit művelek, de idő- és költségráfordításban már egyáltalán nem az. Szeretnék még egy igazán nagy dűlőben – Urbánban vagy a Szent Tamáson -, birtokrészt szerezni, ugyan lett volna már lehetőségem erre, de nem szeretnék befektetőt. Jó a magam urának lenni. Örömborászkodás! Ez a cél.

Kondizom már egy évtizede. Az első miskolci testépítő klub tulajdonosa Kaliczki Pista bá’ Mádon is nyitott termet. Oszlopos tagja vagyok a klubjának. Ha tehetem heti háromszor elmegyek edzeni, bár ez egyre kevésbé jön össze. Lelazít még, amikor esténként a garázsban elpiszmogok a borokkal. Naponta megkóstolom őket. Szó szerint garázsborászatként működünk, bár az érlelés a vendégház alatti pincében zajlik. 

Friss házas vagyok, olyannyira, hogy nemrég értünk haza a nászutunkról. Enikő pszichológus, hobbija a lakberendezés, a főzés. Nagy feladatot vállat azzal, hogy bekerült a családba, mert a Szarka Pince vendégeinek kiszolgálása rá hárul.

Három éve a mádi Gusteau Kulináris Élményműhely üzletvezetője vagyok, szeretek emberekkel foglalkozni, jó az intelligens vendéget kiszolgálni, aki nem a gyorskajára megy. A vendéglátásban és a borászatban egyaránt örömömet lelem. Csak azt sajnálom, hogy nem beszélek nyelveket, a Gusteau tulajdonosai révén eljutok külföldi Michelin csillagos helyekre – amiért hálás vagyok - és ilyenkor is jól jönne a nyelvtudás.

Tősgyökeres mádi lévén pedig látom, hogy a településünknek milyen komoly szüksége lenne saját pékre, hentesre, bicikli útra, több szálláshelyre. Egyrészt ki tudná szolgálni a furmint felemelkedése révén létrejövő növekvő igényt és a kölcsönösség jegyében a helyi egyszerű emberek elkezdhetnének a minőségi szőlőművelés és bortermelés felé fordulni.  

Titkon mindenki bízik a furmint világsikerében, hogy ott lesz a világ minden komoly borbárjában és éttermében, de nem úgy, mint az aszú, hogy ismerik, de nem isszák. Hosszan érlelhető bort akarok készíteni, amit hat-nyolc év után is nyugodt szívvel lehet kibontani. Szélesedő, értő borivótáborra van szükségünk, az a tapasztalatom, hogy a jó bort is nehéz eladni. Miközben persze folyamatosan jobbat kell letennünk az asztalra. Hiszek a furmintban! Ha újra kellene kezdenem, akkor is így csinálnám!

Tallián Hedvig

Tudatosan készült borásznak, bár génjeiben is őriz a szakma iránti vonzódást. Az alázat, a mélyen átélt hit és a mádi Holdvölgy Pincészet csúcstechnológiája adja mindennapjainak keretét. GINCSAI TAMÁST faggattam.

(A portré rövidített változata a VinCE Magazin júliusi számában jelent meg.)

Anyai dédnagyapám, Nemes Kenderesi Vajda Miklós dédnagyanyámmal és tíz gyerekével kilencvenhat hold földet és egy kicsi szőlőt is művelt. Apai dédnagyapám pedig Tiszarádon kádár mesterként dolgozott. Gyanítom, hogy a génjeimben őrzök belőlük valamit, és tőlük származhat természet szeretetem is. Lenyűgözött gyerekként, ahogy a mezőn kószálva figyeltem az állatokat és növényeket. Nyíregyházán ugyan panelban nőttem fel, és nagymamámmal az ablakból néztük a napfelkeltéket és napnyugtákat, de a házunk melletti Örökösföld nevű területet keresztül-kasul bebarangoltuk. 

Állatorvosi tervekkel célirányosan mentem biológia-kémia tagozatra a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumba. Ez az erős iskola erős alapokat adott, ráadásul igen komolyan vettem a lexikális tudás megszerzését is. Ebben az időben sokat jártunk Tokajba, ez hozta a fordulatot az érdeklődésemben. Megragadott a borászok életstílusa és értékrendje. Tetszett a szabad életük. Végül a Corvinus Egyetem élelmiszertechnológus-borász szakán végeztem. Állatorvos ugyan nem lettem, de tállyai házam kertjében nyulakat tenyésztek.

A Hegyalja Fesztiválon hamar elfogyott első borom, ami 2005-ben a Verebes dűlőn termett, és így első dűlőszelektált furmintom is volt egyben. Egyetemi éveim alatt ugyanis szőlőt béreltem Tokaj egyik legmeredekebb fekvésén. Ezen az egyharmad hektárnyi gyalogtőkén önszorgalomból tanultam a szőlészetet. Az akkor még a Hétszőlőnél dolgozó Kanczler Andrással konzultáltam, később a kötelező gyakorlataimat is ő mentorálta, de köszönettel tartozom Bai Editnek, akitől később a Dereszlánál a borászat gyakorlati alapjait tanultam.

Édesanyám gyógytornászként, édesapám finommechanikai műszerészként dolgozott, de a napi munka mellett az önfenntartáshoz elegendő nagyságú kertet is vittek gyümölcsössel és zöldségeskerttel. Szeretettel művelték. Ma már nekem is van konyhakertem Tállyai házam mellett és annyira komolyan veszem, hogy például paradicsomot magról palántázok ötödik éve. Már január végén elkezdem a csíráztatást. Egy lecsóra valót csak illik egy háznál megtermelni!

Először tizenhat évesen egy debrői hárslevelűtől éreztem jól magam igazán, ez annyira emlékezetesre sikerült, hogy utána napokig tartott kiheverni. Az első komoly borélményem azonban korábban történt, tizenhárom évesen kóstoltam egy 1993-as édes szamorodnit. Talán ez is hatással lehetett pályaválasztásomra.

Vallom, hogy a borász akkor hiteles igazán, ha otthonosan mozog a fehér-, a vörös-, a rozébor és a pezsgő készítésében is. Magam a Vylyánnál két vörösboros szüretben is részt vettem, Ipacs Szabó István szárnyai alatt. Végül erős honvágyam támadt Tokaj-hegyalja után. Ekkoriban szólt egy barátom, hogy borászt keresnek a Holdvölgynél. Idén pedig már a második szüretemnél tartok, és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy folytathatom amit, Berecz Stephanie elkezdett. A Holdvölgy huszonöt hektáron gazdálkodik Mádon. Területeink a Holdvölgy, az Úrágya, a Nyúlászó, a Király, a Kakasok, a Betsek és a Dorgó dűlőkben fekszenek. Csúcstechnológia áll a rendelkezésemre a szőlőfeldolgozástól a palackozásig és Tokaj-hegyalja egyik legjobb szőlésze Hornyák László a kollégám. Az ő tökéletes munkájára is szükség van, ugyanis tudom, hogy a bor minősége nyolcvan százalékban a szőlőben dől el. A pincerendszerünk pedig ideális klímát nyújt boraink érleléséhez.

Érdekes volt az egyetem után Budapesten borszaküzletben dolgozni, és közvetlenül az emberektől megtudni a borral kapcsolatos kívánságaikat. Egyébként is szívesen ismerkedem, és komolyan érdekel, hogy mit gondolnak a Holdvölgy borokról. Öröm, ha egy csevegős, zsibongós borkóstolón az asztalunk előtt hirtelen csend lesz, mert annyira magukba mélyednek az emberek a kóstolt bortól.

Lelkesen horgászom és nyulakat tenyésztek, mert ki kell tudni kapcsolni hiába a munkám a hobbim. Az aranyos nyuszi tekintetekért pedig kárpótol egy Toszkán nyúlragu. A furmint egyébként nem csak nyúlraguhoz, de nyúlpaprikáshoz is pompásan illeszkedhet. Nagyanyámtól tanultam főzni. Látta, hogy érdekel és tizenöt évesen egy gulyás vagy halászlé elkészítése már nem okozott gondot számomra.

Zöld teával indítom a napot és gyönyörködöm a tállyai panorámában. Szepsy István még ebben is példaértékű számomra. Olyan idős koromra, mint amiben most ő van, szeretném megközelíteni, amit képvisel. Tavaly óta pedig a Holdvölgy is tagja a Mádi Körnek ez a boraink minőségén is érződik. A Körben rendszeresen kóstolunk és megvitatjuk az aktualitásokat, erre a munkára egész Tokaj-hegyaljának szüksége lenne.

Kitűzött céljaimhoz nemcsak akaratra, de hitre is szükségem van. Úgy is mondhatom, hogy jóban kell lenni a világgal és a segítség is megérkezik. Volt időm mélyrehatóan megismerni és el is fogadni magam. Választ akartam kapni a kérdésre: Ki vagyok? Miután ezt tisztáztam, tudtam csak továbblépni. Ehhez Isten is kell, és a kapcsolatot Istennel ápolni kell! Én ezt reggeli és esti imáimban teszem. Bármit is érjek el, mindig mindenért hálát adok. Református vagyok, de a spirituális útra saját tapasztalatok alapján találtam rá, sokat is olvasok a témában. Azért vagyunk itt, hogy fejlődjünk. Hit nélkül nem sikerült volna oda eljutnom, ahol most tartok. Aki fejlődni szeretne lelkiekben vagy borászatban, az megtalálja az utat.

Tallián Hedvig 

Európa szinte minden táján ismerik és tisztelik Szent Orbánt. Számos borvidéken, főként Franciaországban, és Németországban a legfontosabb borvidéki szentként tartják számon. Hazánkban is nagy tiszteletnek örvend, mint a szőlészek, borászok, kocsmárosok védőszentje.

I. Orbán pápa földi maradványai több mint hat évszázadon át Rómában nyugodtak. A Szent Orbán-ereklyét 849-től 1771-ig az elzászi szőlővidéken található Erstein városka kolostorának templomában őrizték. Ekkor terjedt el Orbán tisztelete az egész nyugati világban.

Andrássy István 1771-ben Rómában járt, ekkor került szóba, hogy Tokaj-Hegyalja e neves magyar borvidék nem minden évben terem aszú készítésére alkalmas szőlőt, és hogy a tavaszi fagyok milyen nagy károkat okoznak. Ekkor ajándékozta XIV. Kelemen pápa a magyar grófnak Szent Orbán teljes csontereklyéjét, amit aztán Elzászból Monokra szállítottak és Andrássy István kápolnát építetett számára.

Az ajándékozási okirat is névre szóló és hiteles, amit a 2013. évi Tokaji Borbarátnők által szervezett Szent Orbán zarándoklatot megelőző restauráció megerősített.

Monok a Tokaj-hegyaljai borvidék egyik nagy múltú települése. A faluról már Anonymus Gesta Hungaroruma is említést tesz. A település legkorábbi írott emléke 1392-ből származik. Monok neve többek szerint személynévből alakult, melynek alapjául a monoh szó barát, szerzetes jelentése tekinthető.

Napjainkban az itt található Sarlós Boldogasszonynak szentelt kései barokk stílusú templomban  az eredeti oroszlánlábas ezüst ereklyetartóban őrzik a Szent Orbán ereklyéjét.

MÁDI SZENT ORBÁN NAP 2014

Nyitott pincék 14-22 óráig!

A Tokaji Borbarátnők Társasága és a Mádi Kör 2014. május 24-én újra Szent Orbán Napot rendez. A pincék egész délután színes programokkal, borkóstolási lehetőségekkel valamint vendég borászatokkal várják az érdeklődőket.

Programok a pincészeteknél:

Barta Pince

Mád, Rákóczi u. 81.

Vendég: Árvay Családi Pincészet

11.00 Kiállítás megnyitó -

A Tokaji borvidék történetének dokumentumai

Megnyitja: Zelenák István

21.30 Vodku Fiai -

Éjszakai szeánsz Cseh Tamással

Kontakt: Balogh Anita tel:. 06-30-324-2521

Budaházy Pincészet

Mád, Batthyány u. 17.

Vendég: Zelkanatur kozmetika

17.00 Zivatar zenekar

Kontakt: Szokolai Ákos tel.: 06-30-415-8662

Demetervin

Mád, Bercsényi u. 5.

Vendég: Áts Pincészet

14.00 Kiállítás megnyitó -

Dluhopolszky László Klíma körút című karikatúra kiállítás

15.00 Vivat Bacchus

16.00 Dombovári Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorának

előadása a Szent Orbán csontereklyéről

Kontakt: Demeter Adrienn tel:. 06-70-312-2989

Nagy Tímea tel:. 06-70-516-2409

Holdvölgy

Mád, Batthyány u. 69.

19.00 Boogie Chillen

Kontakt: Gincsai Tamás tel:. 06-20-421-1817

Lenkey Pincészet Mád, Táncsics u. 29-31.

Jim Morrison udvar

Kontakt: Lenkey Géza tel:. 06-1-282-3747

Szent Tamás Pincészet

Mád, Hunyadi u.2

16.00 Herceg Flóra

Kontakt: Takács Gréta tel.: 06-30-639-0060

Tokaj Classic Borászat

Mád, Rákóczi u. 45.

Kontakt: Galambosi Imre tel.: 06-20-323-4467

Orosz Gábor 

Kossuth út. 598/1 hsz.

Nyílt Nap a vendégházban

Kontakt: Orosz Gábor tel.: 06-20-921-3049

Kulináris élmények, tokaj-hegyaljai kézműves termékek bemutatója és kóstolója a Gasztro udvarban (Rákóczi u. 50.), aki pedig megéhezik, a Fröccs udvarban (Rákóczi u. 61.) csillapíthatja étvágyát.

A Szent Orbán ereklye érkezése és az ünnepi szentmise 18 órakor a Szentháromság templomban

(Mád, Batthyány u. 16.) lesz.

A részvételi díj 1500 Ft/ fő, mely tartalmazza a pincészetek programjain való részvételt.

Karszalagok a helyszíneken vásárolhatóak.

A másfél percig tartó adrenalin löketnél csak annak a bizonyos bornak a kultikus ereje volt intenzívebb aznap. Első alkalommal a Buddha Bárban kóstoltam a második Nagy Tokaji Borárverés beharangozóján, másodszor pedig már Sárospatakon a vár középkori kőgyűjteményei közt. Az első helyszínen is kiemelkedett a sorból, a történelmi színfalak közt viszont már vakon és édes bort követően kóstolva is kikövetelte magának a figyelmet. Az emberek egymás fülébe sugdosták, hogy az L betűjelzés mögött nagy anyag lapul. A vár udvarán aztán lehullt a lepel és a nemzetközi közönség megtudta az egyen karafokban lévő borok termelőinek nevét is. Ki-ki licitbe szállhatott leleplezett kedvenceiért.

Az árverés indulásakor, a sárospataki vár zsúfolásig telt tróntermének boltívei közé finom emelkedettség feszült.

Bár a licit könnyed lendülettel és a Béres birtok tételeinek gyors gazdára találásával startolt, elkeserítő módon a kalapács alá került tételek negyedére mégsem licitált egy lélek se.

Súlyos kérdéseket vet fel az, ha a borvidékben fantáziát látó komoly tőkét befektetők már évek óta invesztálnak - történelmi épületeket és dűlőket újítanak fel, öntik a pénzt fejlesztésekbe – és mégsem tudják a boraik iránt felkelteni az érdeklődést. Milyen bizalmi tőkével és együttműködési hajlandósággal bír az a befektető, akinek a boráért nem száll harcba senki? Se tisztelők, se barátok? Az ilyen befektető vajon kivel issza a „saját” borát? Van olyan ember, akivel jó szívvel-lélekkel leülhet és a királyi bort tartalmazó pohár mellett beszélgethet úgy őszintén? Ami az egyébként jótékonysági árverésen megmutatkozott, az a piacon tapasztalható viszonyokat is tükrözi. Sírnak a befektetők, hogy eladási nehézségekkel küzdenek. Hiába jó a boruk, meg a dűlőik. A jó bornak ugyanis pénzben kifejezhetetlen cégér kell, és mint ilyen megvehetetlen. Viszont eladható lesz általa a bor. Ebben áll a titok nyitja.

Az árverés legizgalmasabbnak ígérkező licitje Szepsy István 2013-as Nyúlászója '58 volt. De hogy ennyire az lesz, azt senki nem sejthette. Tavaly másfél millió forintért kelt el, a kikiáltási árnál huszonöt százalékkal többért, az árverésre bocsátott Szepsy bor.

Néhány napja, április 26-án Sárospatakon a bor bemutatása, kikiáltása és leütése mindössze négy perc alatt zajlott le. Ebből csupán másfél percig bonyolódott a nagy csata.

Egymillió kétszázezerről indult a verseny a százharminchat liternyi, azaz egy gönci hordónyi borért. A licit megindulásakor három ember emelte egymást követően magasba a tárcsáját.

Jóval az első perc vége előtt, kétmillió forint táján a háromból az egyik licitáló kilépett. Egy percnél pedig a kikiáltó száját elhagyta a: négymillió. A feszültség a teremben kezdett tapinthatóvá válni.

Négymilliótól ötmillióig kétszázezrével ment a ping-pong bid. Az első perc elteltével már ötmillión állt a vásár. Folyt a küzdelem a másodpercekkel. A trónterem végeiben lévő két vevő jelölt pedig folyton egymásra emelt. Három-négy másodperc alatt döntöttek a hajszában résztvevők félmillió forintokról. Adrenalin robbanás uralta el a termet.

Mint utólag megtudtam, ötmilliónál, rajtam kívül már a kikiáltó is a könnyeivel küzdött a feszültségtől.

Ötmilliótól már ötszázezrével emelkedett a tét. Majd amikor kimondta a végösszeget, alig hallhatóan elcsuklott a kikiáltó hangja. Magnófelvételem őrzi a pillanatot, amikor nyolcmillió, azaz nyolcmillió forintért, hatalmas taps kíséretében elkelt a modern Magyarország legdrágább száraz bora Szepsy István pincéjéből, másfél perc alatt.

Mindezt végigélve csupán néhány kérdésem maradt a Tokaj-Hegyalján befektetőkhöz: vannak olyan tisztelőik, akik másodpercek alatt képesek dönteni és áldozatot hozni önökért? Ha a válasz igen, akkor miért nem licitáltak a boraikra? Ha a válasz nem, akkor érdemes lenne az üzleti tervek mellett valami mélyebb dolgon is elgondolkozni. Egy országrész jövőjéről van szó!

Tallián Hedvig

Tavaly óta mind kézzelfoghatóbb, hogy egyre komolyabb energia fordítódik Tokaj-Hegyalja fejlesztésére, az ehhez szükséges anyagi források nem állnak meg az egyetlen állami tulajdonban lévő borászati cég, a Tokaj Kereskedőház modernizálásánál. A kormány egy múlt év végi határozata értelmében újabb erőforrásokat vetnek be, hogy a történelmi borvidék fejlődése magasabb fokozatba kapcsoljon.

A részletekről Demeter Ervin országgyűlési képviselőt, a BAZ Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottját kérdeztem, aki elmondta, hogy néhány hónapja a huszonhét hegyaljai település polgármesterét tömörítve életre hívta a Világörökségi Borklubot, melynek célja, a közös értékek együttes feltárása, és a bemutatkozás. A Világörökségi Borklub harmadik összejövetelére január végére meghívta Lázár Jánost, hogy a miniszterelnökségi államtitkár a polgármestereket közvetlenül tájékoztathassa a kormány térséggel kapcsolatos terveiről. Tavaly év végén a kormány határozott a BOR-VIDÉK Tokaj-Hegyalja Nemzeti Programról. Ez komplex módon magába foglalja a történelmi borvidék természeti, a gazdasági, a kulturális, és a társadalmi és ökológiai fejlesztésének előirányzatát több lépcsőben. Mint azt Demeter Ervin elmondta, első lépésben február végéig a településekre összesen másfél milliárd forint érkezik, (az éves keret egyébként öt milliárd), valamint uniós forrásból további két milliárdnyit turisztikai fejlesztésre fordítanak.

A következő uniós költségvetési periódusban pedig kiemelt fejlesztési régióként kezeli a kormány Hegyalját – tette hozzá Demeter Ervin - és hozzávetőlegesen száz milliárd forint jut majd a borvidék átfogó fejlesztésére.

Mindezzel kapcsolatban Mád polgármesterét Tatárka Józsefet is megkérdeztem, hogy vajon az első lépcsőben a borvidékre érkező forrásból mennyi jut községének és azt mire fordítják.

Sportcsarnoképítés a célunk, korábban csak nehézkes pályázati úton tudtunk ilyen célok megteremtéséhez forrásokhoz jutni, így aztán hosszú ideig álomnak tűnt, hogy valaha megépül Mádon a sportcsarnok. Ám a hamarosan rendelkezésünkre álló hetvenmillió forinttal meg lehet kezdeni a sportcsarnok első ütemének előkészítését. A teljesen új épület, melyet még 2001-ben az akkori önkormányzat terveztetett, terveit aktualizálni kell. A sportcsarnok a mádi általános iskola udvarán lesz, a tervek szerint harmincszor tizennyolc méteres pályával és százötven fős lelátóval, tisztálkodásra alkalmas fürdő és zuhanyzó helyiségekkel. Ezek a helyiségek a tavaly elkészült műfüves pályának a kiegészítéséül is fognak szolgálni, mivel ennek híján van egyelőre a pálya – emelte ki Tatárka József. A sportcsarnok természetesen a világörökségi előírásoknak megfelelő külsőt fog kapni, és belsejét látható faszerkezetű tetőtér teszi impozánssá. Természetesen a megépülő sportcsarnok nem csak iskolai, de egyben közösségi célokat is szolgál majd, hisz célunk a mádiak életminőségének javulása – tette hozzá Tatárka József polgármester.

A később érkező pénzügyi forrásokat pedig turisztikai fejlesztésre kívánják fordítani. Célunk, hogy a kerékpárturizmus szezonját ki tudjuk tolni márciustól decemberig, és hogy ezt lehetséges elérni azt a balatoniak már bebizonyították – hangsúlyozta a falu első embere. Mádon a dűlőutak, vízelvezetők, sőt némely szakaszon panoráma utak kiépítése a terv. A meglévő összesen harmincnyolc kilométernyi dűlőút még a hetvenes évek végén épült ki, ezeket a falu ma közmunkával tartja karban, de melléjük újak megépítése nélkülözhetetlen, hiszen az elmúlt évek munkájának köszönhetően Mád Magyarország szerte egyre több embert vonz – mondta a polgármester.

Tallián Hedvig

Hideg éjszaka volt. Álltunk a patak partján összelelkezve. Senki nem zavarhatott, az utcák kihaltak voltak, a levegő határozottan friss, csak a patak csobogása fodrozta fel a januári éjszaka csendjét, és a nevetésünk. Nem vagyok mádi, így csak sejtem, hogy ölelkező szerelmesek látványa a mádi patak partján talán csak a Furmint Ünnep éjszakáján tekinthető megszokott pillanatképnek. Szeptember elején meleg is van, a bor is fűt. Sőt, a gátlásokat is oldja! Januárban csak a legelszántabbak járnak Mádra. Hohó! Csak most jut eszembe a májusi Szent Orbán ünnepe is vérmes reményekre tarthat számot, hisz a május buja és bőven reményteli. 

De maradjak a Furmint Ünnepnél! Statisztikát egyelőre nem ismerek, ami elárulná, hogy a szeptember eleji népünnepély, és a gyorsuló ütemben bontakozó mádi fejlődés, hatással van-e a hegyaljaiak szaporodási hajlandóságára. Mert, hogy ki miben látja napjainkban a jövő zálogát az többismeretlenes egyenlet. A gyermek mára mintha kiment volna a divatból.

De nem volt ez mindig így. A XIX. század végén - amikor több sebből vérzőn ugyan, de mégis robogott az Osztrák-Magyar Monarchia vonata, a nemzet szaporodott - valamennyi felekezet tartott fenn saját iskolát, sőt az állam is épített egyet a településen. Ennek épülete szolgálja ma is a mádi kisdiákokat. A negyvennyolcas hős, a tizenöt éves Koroknay Dániel nevét viselő általános iskolában külön terem foglalkozik az iskola történetével. Egy diáklétszám táblázatból - közvetetten ugyan -, de kiderül a helyiek gyermeknemzési hajlandósága. A kiegyezés utáni évtizedek komolyan meghozták ehhez a kedvet. A helyiek erősebb fokozatba kapcsoltak az 1890-es években és a kétszáz körüli létszám egy évtized alatt megduplázódott, 1905-re már 450 gyermek járt iskolába, ennek tovagyűrűző hatása egészen a harmincas évekig érezhető volt, 1935 táján több mint ötszáz az iskolába járó mádi gyerekek száma.

A legtöbb nebuló azonban az 1960-as években koptatta a mádi iskola padsorait, a magasságos hétszázat is elérte a számuk, bár ez a korszak nem épp emberbaráti módon közelítette meg a családtervezés kérdését. De a magas gyermeklétszám tény.

A Koroknay Dániel nevét viselő iskola kiállítótermében a számok mellett egy három-dében általam soha nem látott tárggyal is szembesültem, csak tudomásom volt, hogy létezett ilyesmi a századelőn. Az egyik vitrinben vonalas füzet méretű palatáblát ismertem fel palavesszővel. A látvány döbbenetes volt: a mai tabletek épp ugyanígy néznek ki. Anyag és belső felépítés ugyan más, de méretben tökéletesen egyezik, írunk rá, húzzuk-vonjuk, töröljük, majd táskába mélyesztjük. Ráadásul ez a mai modern kütyü épp olyan ablak a világra, mint egykor a palatábla volt. De mégsem a tablet a jövő záloga.

Az iskolalátogatás végeztével, koradélután a mádi diákokat már várták az épület előtt, csupán néhány alsós készült hazamenni. Nem volt nagy a ricsaj, egy évfolyam már csak egy osztályt tölt meg, azt is alig. Ma nem egész százhúsz gyermek - hat és tizennégy közti - jár a fiatal hős nevét viselő intézménybe.

Napjainkban a szőlő és a bor kétségen felül újra a prosperitás záloga, ehhez illeszkedve pedig Mád épül és virágzik. Az iskola eredendően népes lakosságra lett tervezve, azaz jóval több gyermeket lenne képes befogadni. Kérdés, vajon lesz-e kedvük a helyi és legfőképp a már elvándorolt mádi ifjaknak visszatérni Mádra, nemcsak egy-két boldogságos, friss téli estére? És nem csak romantikázni?

Tallián Hedvig

Mikor megyünk Mádra? Szervezd már meg! Tudod csak úgy esetleg, ha lehet! De, tényleg! Mikor megyünk már Mádra? Nem keveset nyaggatnak a barátok, ismerősök ezzel a legalább kétszázharminc kilométeres kéréssel. Meg egyeztessem kinek mikor jó, főleg István bátyánknak.

Tehát a: Mikor megyünk Mádra kérdés a kétszázadik baráttól, azért nem az egyszerűen megválaszolhatóak közé tartozik, pláne nem egyszerűen kivitelezhető. Tekintettel a jelentkezők egyre népesedő táborára. Bár! Kivéve a szeptember eleji Furmint Ünnepet, amikor szállás már nincs - mert az ideire, igen a 2014-esre már most elfogyóban a mádi szabad ágyak -, de azért így január-február idején szállás is akad bőven. Nem csak két főre, mondjuk szerelmes pároknak, de borturista kan bulikra, céges összetartásra vagy spirituális feltöltődőknek akár huszon-harminc főre is.

Ráadásul a borászt sem hajtja a szőlő látástól-vakulásig, nem mintha ilyenkor nem lenne mit csinálni, hisz a januári metszések már megindultak. Minapi ottlétemkor hallottam is hírét, milyen kőkemény a dermedt növényt nyesni a metszőollóval. És nem csak egy egyszer. Sokszor! Igazi kézgyötrő meló. És ez csak a szőlőmunka nulladik művelete.

Januárban a munka sűrűje még messze van. A borász akár még „nyaralni” is elmehet, vagy törődhet a családjával. Az évszak ideális a borturista vendég fogadásához is. És bár a táj kissé szürkésbarna, de a dombok lágy hajlatai, finom hullámai épp olyanok, mint amikor minden virágzik és zölden virít. Ilyenkor csendben suttogja el a vidék, hogy mi fontos. Nyáron meg harsogón. Aki a fontosat keresi, annak a januári Mád is Mád lesz a javából, a furmint pedig épp olyan jó, mint szeptemberben az ünnepen, csak csendesen. Sőt, az újbort már meg is lehet kóstolni és saccolni a potenciált, nem mintha nem tudnánk előre, mit ad a Szent Tamás, az Úrágya, az Urbán, a Betsek és a többiek. Csak jó játszani és érezni, hogy még mindig van feljebb. Amolyan szepsysen. Minden tekintetben. Borban, lélekben és megtapasztalásban.

Mert Mádot és a furmintot is meg kell tapasztalni. Léleknek, testnek. Léteznek szent tájak. Cseppet sem túlzok, ha kijelentem Hegyalja és benne Mád az. A dűlőnevek sem titkolják.

Nem állítom, hogy Mádon rögvest meg lehet világosodni, de hogy rá lehet lépni a megvilágosodás felé vezető útra - kinek-kinek a maga módján - furminttal vagy egyszerűen a tájat csodálva, vérmérséklet kérdése.

Jóóó! Tudom! Szervezzek már legyek szíves, egy túrát Mádra! Tudom adósa vagyok néhányaknak, akik rajta vannak a megvilágosodás felé vezető rögös úton és már csak Mád hiányzik a beteljesüléshez.

Oké! Szóljatok és mondom a szállásokhoz és a pincékhez a telefonszámokat. Garanciát vállalok!

Tallián Hedvig

Poháron át értékelni Mádot nem tesz semmiit egy magára valamit is adó furmint rajongónak ma már, hisz álmából felkeltve fújja a mádi dűlők nevét: Úrágya, Betsek, Urbán, Király, Hold-völgy, Nyúlászó, Szent Tamás… Egy szakavatott rajongó évente minimum egyszer elzarándokol megünnepelni a furmintot és a mádi borászokat. Ez a dűlőnevekben, talajfajtákban kiművelt borissza azt is biztos tudja, hogy a mádi dűlők terméséből évszázadok során készült bor jövedelme olyan környezetet teremtett helyben, melyből házak, kúriák, templomok épültek. A falak kövei, a homlokzatok, a formák történelemről, szőlőművelésről és az élethez való viszonyról is mesélnek. Tulajdonosokról, akiknek neveit a mai napig őrzik a házak.

A napokban megjelent, Piskolti Bernadett által írt és szerkesztett Mádi album, ebbe a dűlők által közrefogott közösségi térbe a község évszázadain átívelő épített környezet részleteibe enged betekintést a mai napig is központi szerepet betöltő épületeket leltárosi precizitással számba véve. A könyv lapjairól a Mádra járó számára ismert házak köszönnek vissza, mellettük rövid lényegre törő ismertetéssel, melyek tömörségük ellenére mélyebb összefüggésekig és történelmi útvesztőkig viszik az olvasót.

Az albumban is megkerülhetetlen a település arculatát és égi kapcsolódását ma is meghatározó templomok - és rajtuk keresztül a hívek - sorsa. Mád keleti részén álló mai katolikus templom többször váltott gazdát attól függően, hogy a földesúr református vagy katolikus előírás szerint követte-e az Istent. Az évtizede felújított használaton kívüli zsinagóga pedig emlékműként fogadja a látogatókat. Az utolsó mádi zsidó lélek húsz éve hagyta itt világunkat. Többségük a második világháború embertelenségének lett áldozata. De még mielőtt a pusztítás megtörtént volna, 1935-ben az egyébként viszonylagos távolságtartásban élők zsidó és keresztény mádiak együtt ropták a táncot egy jótékonysági bálon a Polgári Kaszinóban, hogy előteremtsék a pénzt az első világháború elesettjeinek emlékművére.

A település gazdagságára jellemző, hogy a felekezetek saját iskolákat is fenntartottak a XIX. század végéig, 1876-tól pedig állami iskola is működött Mádon. Ám több mint beszédes, hogy a gyermeklétszám száz év leforgása alatt negyedére csökkent.

A finom kiállítású, korabeli térképekkel, fotókkal és a közelmúlt képeslapjainak feldolgozásával készült album kemény kötésben kerül az olvasó kezébe. Lapjai nem feledkeznek meg azokról, akik ma minden idegszálukkal azon dolgoznak, hogy a település ismét fényesen ragyogjon Hegyalja térképén. A Mádi Kör pincészeteinek otthont adó épületeket is lajstromba veszi a Mádi Udvarházon át a Lenkey Pincészeten keresztül a Rákóczi Aspremont kastélyig a könyv, hisz a mádi reneszánsz hosszú évtizedek kegyetlen enyészetét követően már nem csupán a borok szintjén kerül új szakaszba, a Mádi albumban már helyet kap tervrajzként, többek közt a földből idén kiemelkedő Hegyalja eszenciáját bemutatni hivatott Aszúház is.

Végül, meg kell említenem, mert kihagyhatatlan a néhány szavasra komponált Mádot bemutató „épülettörténetek” előtt Sajó László 6 puttony című szívfacsaró naplótöredéke, mint ráhangolás. Soraitól, aki még nem volt Mádon és Hegyalján azonnal pakolni kezdi a bőröndöt, még ha távoli ország magyarul nem értő lakója, akkor is. A Mádi album teljes terjedelmében angolul is értésére adja az olvasónak, hogy itt nem csak egykor virágzott valami nagyszerű, de a virágba borulás most indul csak igazán. Dűlőn innen és dűlőn túl…

Szerző: Piskolti Bernadett, Mádi album 2013

Kiadó: PBooks

Angolra fordította: Tim Wilkinson

Tallián Hedvig

Év vége közeledtével megkértem a Mádi Kör tagjait, hogy értékeljék 2013-at, saját elképzelésükre bízva, hogy mit tartanak kiemelendőnek rajongóik számára. Az év végi hajrá és a karácsonyi készülődés közepette „lapzártámig” három, ámde a lényeget megragadó válasz érkezett a Körből. Fogadjátok szeretettel! Íme!

BARTA PINCE

Az idei évnek két komoly tapasztalata volt számomra. Szepsy István díja után egyértelmű, hogy egyre inkább a világnak kell dolgoznunk. Ez felveti a megcélzott világszintű borkészítéssel és szőlészkedéssel adekvát folyamatos továbbképzés szükségességét akár a napszámosi-szőlőmunkási szintig.

A másik idei tapasztalat számomra az Öreg Király dűlő első terméseinek minőségéből és fogadtatásából következik: egyértelmű, hogy a borvidéknek vissza kell hódítania a háború és a filoxéra vész után elhagyott történelmi területeket. Jelenleg 1300 hektár történelmi első osztályba sorolt parlag található a borvidéken. Ezen területek visszafoglalását mielőbb meg kell kezdeni.

Barta Károly

LENKEY PINCÉSZET

Kedves Olvasó!

Hédike arra kért, értékeljem az elfogyóban lévő évet.

Panaszra nincs okom! 2013-ban megvalósultak az álmaim, a Szőlőben és a Pincében egyaránt. Hordókba kerültek a rég áhított dűlős, édes szamorodni alapanyagok és végre lett Aszú is! A Pincét is sikerült fejlesztenünk, új hordókat vásároltunk, új acéltartályt, és megvalósultak az irányított erjesztés feltételei is.

Hálás vagyok ezért az évért!

Kellemes ünnepeket kívánok Mindannyiuknak!

Lenkey Géza

SZENT TAMÁS ÉS SZEPSY 

Az idei év történései közül három fontos, a megvalósulás különböző szakaszaiban lévő eseményt emelnék ki.

Elsőként említeném, hogy nem kis erőfeszítések árán elkészült a feldolgozó, mely a leglátványosabb eleme a MÁD bor mögött felálló integrációnak. Legkorszerűbb infrastruktúrával felszerelt épületünk elkészültével az integráció még tovább erősödik, ennek révén pedig a településünkön élők, a mádiak is végre magukénak érezhetik a fejlődést, hisz nekik is a szőlő a mindenük.

Ahogy az egész borvidéken, így Mádon is több azon emberek száma, akik nem kommunikálnak a nyilvánossággal, de ők is - valamennyien - a génjeikben hordozzák azt a különlegességet, amit a tokajiság jelent. A borvidék újjáépítéséhez szükség van mindnyájukra!

Másik kiemelendő történés, hogy az adminisztrációs előírások teljesítésével, lassan sikerül visszahódítani a szőlőművelés és borkészítés számára a Király mellett fekvő Kővágó dűlőt.

Végül pedig öröm a javából az idei évjárat. A Szent Tamás Szőlőbirtok életre hívása óta munkál bennem egy terv, ami most megvalósulni látszik - mert végre a Szent Tamás birtok eddigi öt évjáratából idén elkészült az első szamorodni -, ehhez a vezérfonalat a 2003-as Szepsy, Dániel Szamorodni adta. Ez lebegett a szemeim előtt mikor hozzáfogtam a készítéséhez. A bor egyelőre még erjedőben... Különlegessé teszi ezt a bort, hogy „új” dűlő, a tállyai Dongó dűlő adja az alapanyagát, azaz dűlőszelektált szamorodniról beszélünk. Ez az első osztályú dűlő egyébként még számos lehetőséget tartogat. A Dongó Szamorodni elkészítésével elindult a tállyai dűlők feltérképezése.

Amit terveztünk és szerettünk volna elkészíteni ebben az évben, az előre megálmodott minőségben azt sikerült végrehajtanunk mind a Szent Tamásban mind pedig a Szepsyben. Ennek szellemében futunk neki a jövő évnek, azaz a mostani állapotot tekintjük zéró pontnak. Tudjuk, hogy mindig van még sokkal magasabb szint.

Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánok mindannyiunk nevében!

Ifj. Szepsy István

A közönség, mely titkon várja, hogy a médiumok híradásai végre a valós teljesítményt nyújtókról szóljanak, ez év végén fellélegezhetett, még ha csak néhány örömteli sóhaj erejéig is. Hiszen a médiumok Szepsy István teljesítményéről és az ennek nyomán elnyert díjakról kivétel nélkül beszámoltak. A külföld elismerésének nyomán pedig a magyar bor ügyéért a sajtóban és a bort kísérő szakmákban itthon dolgozók három év után ismét megszavazták a Prestige Awardot Szepsy Istvánnak (a Szepsy Pincészetnek).

A Kárpátia Étteremben tartott díjátadón a balaton-parti Csopakon dolgozó harcos pályatárs, a legtekintélyesebb magyar borászokat tömörítő Pannon Bormíves Céh elnöke, Jásdi István méltatta a mádi borászt.

JÁSDI ISTVÁN KÖSZÖNTŐJE

Szepsy István Magyarországon és a világban lassan minden elismerést megkapott, amit szőlész-borász megkaphat.

Tudván, hogy negyven körül volt, amikor megkérdőjelezett mindent, amit addig tett és olyan utakon indult el, amelyen körbe röhögték az akkori hivatalosak, okosok és megmondó emberek, az ember felteszi magának a kérdést, hogy mi adta Neki ehhez az erőt és a bátorságot olyan időkben, amikor maréknyian sem hittek benne?

Mi segítette át azon az időszakon, amikor már több esztendőnyi munka volt mögötte, de még alig voltak, nem is lehettek nagy aszúi a piacon? Aztán később a majdnem kötelező fanyalgáson? 2002-ben az első nagy szárazbor kísérleteknél?

Próbálom megérteni.

Azt hiszem a legfontosabb dolgokat vele kapcsolatban lassan megértem.

Volt mibe kapaszkodnia, nem az önmegvalósítás nagyon divatos individualista eszményébe, hanem

- a hitbe, hogy azt a feladatot kapta, hogy a borokon keresztül felmutassa azt, hogy mire hívatottak azok a mádi dűlők,

- a családba, amelyik mellette állt a legküzdelmesebb időkben is, és ahonnét nemcsak a szőlő szeretetét, de az eleve elrendeltség meggyőződését is örökölte. Akikről bizonyosan tudja, hogy a munkáját egyszer átveszik,

- olyan emberekbe, akik az első percektől hittek benne és kiálltak mellette,

- a tudatba, hogy kötelessége van azokkal az emberekkel, családokkal szemben, akik vele dolgoztak és maguk is ezekből a mádi, tolcsvai dűlőkből éltek.

Később a sikerek időszakában hamar szaporodtak a hívei, barátai. Lejártak hozzá. Figyeltek Rá. Minden jót akaróval készséges volt. Fölvitte őket az Úrágyába, a Szent Tamásba, válaszolt minden kérdésre, elmondott minden titkot azoknak, akiknek fülük volt a hallásra és megmutatott mindent azoknak, akiknek szemük volt a látásra.

Lassan iskola alakult ki körülötte. Ha nem is a szókratészi értelemben, de egyre többen vallották, hogy a munkájukra, gondolkodásukra Ő van a legnagyobb hatással.

Az emberek jó része a kitüntetések és dicséretek hatására intézménnyé válik.

Pista ugyanaz maradt, mint aki volt. Ma is mindenkire figyelve csöndesen beszélget és ma is naponta megkérdőjelezi a saját munkáját. Nem lett saját maga szobra. 

Újabb és újabb dűlőket fog vallatóra, egyre többet tud a régiekről is. Ma is együtt él szőlőivel, boraival.

Ha ma díjat kap, akkor nem a régi teljesítményekért, hanem a maiakért. Tudjuk, hogy nem a díjak mozgatják, nem ezek jelentik számára a mércét. A jó mérce mindig belül van. Mégis fontos visszajelzés a díj, amelyet ezúttal másodszor kap meg.

Mellesleg Pista személyes presztízse jót tesz a Prestige Award presztízsének is.

Ha Szepsy István építész valószínűleg katedrális tervezésébe fog, ha festő a teremtést akarja megfesteni. Örüljünk, hogy szőlész-borász lett Magyarországon!

Gratulálok Pista!

Jásdi István 

Bp., 2013.12.11.