Kedves István!
Biztos vagyok benne, hogy egy, az 1811-es évjáratnál kimagaslóbb évjárat tett volna igazán boldoggá téged ebben az évben. Hogy végre meglegyen - munkád csúcsa - a koronagyémánt!
Mert legelső találkozásunk óta tudom, hogy mekkora erővel ostromolod a csúcsot. Amit valójában Te tolsz egyre feljebb és feljebb – ahogy Forczek Ákos is mondja a filmben.
Emlékszem, ugyanis amikor 15 éve megkérdeztem tőled, hogy meg van-e már a koronagyémánt? Azt válaszoltad, hogy nincs, csak kisebb gyémántok vannak.
Aztán 2004-ben és utána minden évben ismét feltettem a kérdést, és csak nem volt meg az a koronagyémánt! Szerinted - Szepsy-mértékegységben mérve. De mindenki tudja, aki itt ül, hogy közben újabbnál újabb csúcsokat hódítottál meg. Felfedezted kedves dűlőidet, vagy inkább azok fedeztek fel téged maguknak.
Mi pedig mindig merendítően szép aszúkat és száraz borokat iszunk és ittunk. Munkád gyümölcsét.
A szeretet mint tőke molinója az Uránia Nemzeti Filmsznház előtt
Ipacs Géza munkája
… emlékszem, amikor a Sárospataki Vár lovagtermében az adrenalin elrepítette a borodért licitálókat - a Nyúlászó 58-as 2013-as évjárattal került kalapács alá akkor. Elcsukló hangjával küszködött az árverező a másfél percig tartó őrült ping-pong licit alatt. Végül megszületett Magyarország legdrágább száraz fehér bora. Nyolc milliós volt a leütés. S közben a szemem sarkából figyeltem, hogy Te kissé félrehúzódva miként vered a fejed a történelmi vár nehéz kő ajtófélfájába.
Persze soha nem az ár az elsődleges, ahogy tőled tudjuk, hanem a minőség. A munka minősége. Az évjárat minősége. A bor minősége. A helyi ember életminősége. Az ország minősége.
… és emlékszem mikor Angliában rostokoltam, mert kitört az izlandi Eyjafjallajökull és a vulkánkitörés miatt nem tudtam hazajönni. De végül - repülésem napján - azzal a hírrel jelent meg a Financial Times, hogy Magyarország fejlődik és Szepsy István száraz borai a nagy fehér burgundik alternatívái. S boldogan hoztam haza az eredeti példányt.
Még a nyugat is tisztelgett!
… emlékszem, amikor megsúgta Ákos, hogy díjat kapsz, a világ borász elitjétől. S ezt itthon alig fogta fel valaki. A világ legjelentősebb elismerésével jutalmaztak, amit borász kaphat. A bor ura lettél. A BOR URA VAGY.
… és emlékszem, amint beszélsz a házatok alatt a szárazboros pincéd lépcsőjén - ahol Makovecz Imre is üldögélt még nem is oly rég - és felnőtt férfiak fakadnak sírva szavaid hallgatva, nem is beszélve a nőkről.
Minden szabályt felborítasz, áthágod a határokat és megtapasztalhatóvá teszed a szeretetet.
DE! Minden erőfeszítésed ellenére még a 2016-os évjárat sem hozta meg a szepsy-mértékegységben mért koronagyémántot. A legnagyobb bort. Szerinted. De megcáfollak!
Időközben ugyanis rájöttem, az elmúlt hetekben e film kapcsán az emberekkel beszélgetve, hogy amit gondolok és érzek az igaz. Van ennek a nemzetnek egy szent tárgya, és azon, te magad vagy a legfényesebb koronagyémánt!
Isten tartson meg nekünk az egész ország örömére erőben, egészségben, alkotókedvben sokáig! Hálás szívvel köszönöm, hogy jobb emberré tettél és köszönöm, hogy vagy!
Budapest, 2016. december 8.
Tallián Hedvig
