Budapestről került Tokajba. Minden gondolata összefüggésben áll a tokaji borkészítés szűkebb és tágabb értelemben vett elemeivel. A Budaházy Pince borászát, a büszke Mádi Kör tagot, SZOKOLAI ÁKOST faggattam.
(A portré a VinCE Magazin, Amiért élek rovatában jelent meg 2016 tavaszán.)
Belső iránytűt követve érettségi után kerültem Tokajba, már akkor nagyon érdekelt ez a borvidék. Segítségemre volt ebben egy családi barát, aki ismerte Dusóczky Tamást és két hónap múlva már a Dereszlánál dolgoztam. Borász segédnek nevezném a munkakört, amibe belecsöppentem bár akkor talán a hasznosítható angoltudásom volt az erősebb érv mellettem. Addig még Egernél keletebbre nem is jártam. Érettségi után csak abban voltam biztos, hogy kényszerből nem akarok szakmát választani, és lehetőleg szívből jövő munkát szeretnék végezni.
Forradalmi hangulat uralkodott a kilencvenes években a borvidék megújulásának kezdetén. Távolról mennyországnak tűnt Tokaj. Érdekesnek látszott az itteni élet és a fő téma, a bor is. Minden a szabadságról szólt és ez különösen vonzott. Azt gondoltam, hogy az induló változásokat majd mindenki észreveszi és követi. Nem így történt. Csak egy szűk réteg indult el a megújulás útján.
Annyira beleszerettem a gyakorlat során a borászatba, hogy érdeklődésemből szakma lett. Elvégeztem a Soós István Borászati Technikumban Budafokon a borász technikus képzést és a tanulással párhuzamosan dolgoztam a Magyar Borok Házában, aztán az első budapesti borbár kezdő csapatát is erőstettem, végül a Királyi Borház és Pincemúzeumban magyaráztam a turistáknak a magyar bor értékeit.
Budapesti születésű vagyok, és közvetlen kötődésem a földhöz, szőlőhöz, borhoz családi szálakon át nincs. Emlékszem, amikor anyai nagyanyám a gondosan bespájzolt Tokaji aszúiból kinyitott egyet, tinédzserként pedig már egy-egy palackkal is kaptam tőle. Merőben más volt az a bor, mint addig bármi, amit kóstoltam, kisejlett belőle a nektár íz. Persze biztos avinált volt, de így is nagy élményt nyújtott.
Nicolas Godebksit tartom mesteremnek. Nicolas-tól tanultam mindent a borászat alapjairól, és a munkakultúráról. Úgy gondolom, hogy a mester tanítvány viszonyban a tudás átadás módja sokkal hatékonyabb, mint a klasszikus iskolafalak közt.
Fontos élményekkel és tanulással teli időszakom Languedoc-hoz kötődik. Nicolas szerevezésében közel fél évet töltöttünk 2003-ban Dél-Franciaországban. Végig dolgoztunk egy teljes szüretet. Kőkemény, intenzív időszak volt. Rogyásig melóztunk, de minden nap jutott idő komoly beszélgetésekre, közben persze szétbuliztuk magunkat.
Jó barátom Homonna Attila ajánlott be 2011-ben a mádi Budaházy Pincéhez. Fogtuk magunkat és Gaboval, aki ma már hat éve a társam, leköltöztünk Mádra. A Budaházy birtokra lényegében én hoztam a borászati koncepciót. Mindössze két egész négytized hektáron dolgozunk, ebből négy parcellánk a Szent Tamás dűlőben fekszik, ezen belül az egyik a Makovicza részen, és van még területünk a Kishegyen, a Nyúlászóban. Minden évben készül kabar, furmint és dűlős késői szüretelésű bor is a Szent Tamásról.
Szokolai Ákos
(Fotó: Móricz-Sabján Simon)
Mindent saját kézzel végzek, de a szőlészeti munkában Toplenszki Teréz és Peti fia komoly segítségemre vannak. Nélkülük nem lennék sehol. Nekem a szőlőmunkás az igazi sztár! Aki ezt nem érti, annak ajánlom, hogy próbálja ki nyáron negyven fokban a szőlőmunkát. Büszke vagyok a 2013-as Szent Tamásból készült aszúmra. Szeretem szerzői aszúmként emlegetni. Alapbora hárslevelűből készült, az aszúszemeket pedig a Makoviczáról szedtük hozzá. Ezerötszáz palacknyi a tétel.
Budaházy Péterrel, a birtok tulajdonosával nagyon jó a viszonyunk. Teljes alkotói szabadságot élvezek. Péter a többségi tulajdonosa - az általa ismét magyar kézben lévő - Hélia-D kozmetikai cégnek. Tokaji Aszús termékcsaládjukba is a mi pincénkből kerül a krémbe az aszú, bár ez még az én időszakom előtti 2010-es évjárat gyümölcséből készült.
Négy éve kerestünk Gabóval egy házat, mígnem tavaly augusztusban sikerült vennünk egy kétszáz éves klasszikus épületet Tarcalon széles faoszlopos tornáccal, faragott kővel kirakott pincével. Építészek is elirigyelték tőlünk, mikor megtudták, hogy birtokon belülre kerültünk. Bár kiváló alapállapotú házról beszélünk mégis volt mit helyrehozni rajta. Állítólag a polgármester hivatalaként szolgált az épület hajdanán.
Jók a téli szürke napok is. Csak kívülről nézve tűnik eseménytelennek az itteni téli élet. Nem csak régi filmeket lehet nézni, de ilyenkor lehet igazán befelé fordulni és magunkkal ismerkedni. Kimenni a Szemere tetőre a ködben, olyan mintha repülőn ülnénk a magaslaton, ahogy nincs körülöttünk semmi.
Büszke vagyok, hogy Mádi Körös borászat vagyunk. Lenkey Géza és Szepsy István borai egyaránt inspirálnak. Az eddigi tapasztalatok alapján érezni, hogy megvan a követendő irány. Tokajt nem egyszerűen nemzeti, hanem a világ kincsének tartom. Nem véletlen, hogy a nemzetközileg ismert borászati cégek is ide fordultak a kilencvenes években. Annyira egyedi, hogy az egész világgal meg kell osszuk adományait.
Tallián Hedvig
