Mítosz lengi körül Tokajt. A nemzeti tudattalanban egy homályos, de reményteljes kor gomolyog fel Észak-Kelet Magyarország irányából. Múlt ez vagy jövő? Nem tudom. Tokaj szőlővesszei azonban a jó és szép élet még pislákoló reményét jelképezik a magyarnak, legalábbis minden kulturált borszerető honpolgárnak. Az értelmes és szép magyar lét reménye bezáródott a Tokaji Aszú nektáros üvegébe. Korunkban az emberek már nem hisznek a csodákban, pedig minden megbízható termelőtől származó aszú palackja a csodát rejti. Az emberek lelke érintődik meg az illat- és ízélmény hatására, amit az aszú készítőinek személyisége még tovább emel. A csoda karnyújtásnyira van. Ám mivel beletokosodtunk a brutális szürke valóságba lemondtunk a csodáról. A remény, mélyen elnyomva mégis él, és káprázatos módon tör magának utat - csak új csomagolásban. Száraz furmint formájában ugrik elő a palackból és nem csak a fogyasztókat veszi le a lábáról, de intelligens fiatalok kezdenek komoly és izzadságos szőlőmunkába, és művelnek meg egyre nagyobb és nagyobb területeket. Tokaj a száraz furminttal nem kizárólag önmagát, a régiót élesztheti újjá, de erőre kapva üzenhet az egész országnak, hogy a remény nem csupán pislákol, de lángol. A palackba zárt jóízű, száraz üzenet pedig a világba viszi a magyarok hírét, túllépve sunyi politikán, hamisságon. Ahogy szépen lassan utat tör magának a száraz furmint és szerez rajongókat itthon és a világban, úgy töri az utat nemes nagytestvérének. Mert ahol kinyílik egy üveg száraz, ott előbb-utóbb kihúzzák a dugót egy palack Tokaji Aszúból is és vele visszatér a világ életébe a csoda.
Tallián Hedvig