Mikor megyünk Mádra? Szervezd már meg! Tudod csak úgy esetleg, ha lehet! De, tényleg! Mikor megyünk már Mádra? Nem keveset nyaggatnak a barátok, ismerősök ezzel a legalább kétszázharminc kilométeres kéréssel. Meg egyeztessem kinek mikor jó, főleg István bátyánknak.

Tehát a: Mikor megyünk Mádra kérdés a kétszázadik baráttól, azért nem az egyszerűen megválaszolhatóak közé tartozik, pláne nem egyszerűen kivitelezhető. Tekintettel a jelentkezők egyre népesedő táborára. Bár! Kivéve a szeptember eleji Furmint Ünnepet, amikor szállás már nincs - mert az ideire, igen a 2014-esre már most elfogyóban a mádi szabad ágyak -, de azért így január-február idején szállás is akad bőven. Nem csak két főre, mondjuk szerelmes pároknak, de borturista kan bulikra, céges összetartásra vagy spirituális feltöltődőknek akár huszon-harminc főre is.

Ráadásul a borászt sem hajtja a szőlő látástól-vakulásig, nem mintha ilyenkor nem lenne mit csinálni, hisz a januári metszések már megindultak. Minapi ottlétemkor hallottam is hírét, milyen kőkemény a dermedt növényt nyesni a metszőollóval. És nem csak egy egyszer. Sokszor! Igazi kézgyötrő meló. És ez csak a szőlőmunka nulladik művelete.

Januárban a munka sűrűje még messze van. A borász akár még „nyaralni” is elmehet, vagy törődhet a családjával. Az évszak ideális a borturista vendég fogadásához is. És bár a táj kissé szürkésbarna, de a dombok lágy hajlatai, finom hullámai épp olyanok, mint amikor minden virágzik és zölden virít. Ilyenkor csendben suttogja el a vidék, hogy mi fontos. Nyáron meg harsogón. Aki a fontosat keresi, annak a januári Mád is Mád lesz a javából, a furmint pedig épp olyan jó, mint szeptemberben az ünnepen, csak csendesen. Sőt, az újbort már meg is lehet kóstolni és saccolni a potenciált, nem mintha nem tudnánk előre, mit ad a Szent Tamás, az Úrágya, az Urbán, a Betsek és a többiek. Csak jó játszani és érezni, hogy még mindig van feljebb. Amolyan szepsysen. Minden tekintetben. Borban, lélekben és megtapasztalásban.

Mert Mádot és a furmintot is meg kell tapasztalni. Léleknek, testnek. Léteznek szent tájak. Cseppet sem túlzok, ha kijelentem Hegyalja és benne Mád az. A dűlőnevek sem titkolják.

Nem állítom, hogy Mádon rögvest meg lehet világosodni, de hogy rá lehet lépni a megvilágosodás felé vezető útra - kinek-kinek a maga módján - furminttal vagy egyszerűen a tájat csodálva, vérmérséklet kérdése.

Jóóó! Tudom! Szervezzek már legyek szíves, egy túrát Mádra! Tudom adósa vagyok néhányaknak, akik rajta vannak a megvilágosodás felé vezető rögös úton és már csak Mád hiányzik a beteljesüléshez.

Oké! Szóljatok és mondom a szállásokhoz és a pincékhez a telefonszámokat. Garanciát vállalok!

Tallián Hedvig