Poháron át értékelni Mádot nem tesz semmiit egy magára valamit is adó furmint rajongónak ma már, hisz álmából felkeltve fújja a mádi dűlők nevét: Úrágya, Betsek, Urbán, Király, Hold-völgy, Nyúlászó, Szent Tamás… Egy szakavatott rajongó évente minimum egyszer elzarándokol megünnepelni a furmintot és a mádi borászokat. Ez a dűlőnevekben, talajfajtákban kiművelt borissza azt is biztos tudja, hogy a mádi dűlők terméséből évszázadok során készült bor jövedelme olyan környezetet teremtett helyben, melyből házak, kúriák, templomok épültek. A falak kövei, a homlokzatok, a formák történelemről, szőlőművelésről és az élethez való viszonyról is mesélnek. Tulajdonosokról, akiknek neveit a mai napig őrzik a házak.
A napokban megjelent, Piskolti Bernadett által írt és szerkesztett Mádi album, ebbe a dűlők által közrefogott közösségi térbe a község évszázadain átívelő épített környezet részleteibe enged betekintést a mai napig is központi szerepet betöltő épületeket leltárosi precizitással számba véve. A könyv lapjairól a Mádra járó számára ismert házak köszönnek vissza, mellettük rövid lényegre törő ismertetéssel, melyek tömörségük ellenére mélyebb összefüggésekig és történelmi útvesztőkig viszik az olvasót.
Az albumban is megkerülhetetlen a település arculatát és égi kapcsolódását ma is meghatározó templomok - és rajtuk keresztül a hívek - sorsa. Mád keleti részén álló mai katolikus templom többször váltott gazdát attól függően, hogy a földesúr református vagy katolikus előírás szerint követte-e az Istent. Az évtizede felújított használaton kívüli zsinagóga pedig emlékműként fogadja a látogatókat. Az utolsó mádi zsidó lélek húsz éve hagyta itt világunkat. Többségük a második világháború embertelenségének lett áldozata. De még mielőtt a pusztítás megtörtént volna, 1935-ben az egyébként viszonylagos távolságtartásban élők zsidó és keresztény mádiak együtt ropták a táncot egy jótékonysági bálon a Polgári Kaszinóban, hogy előteremtsék a pénzt az első világháború elesettjeinek emlékművére.
A település gazdagságára jellemző, hogy a felekezetek saját iskolákat is fenntartottak a XIX. század végéig, 1876-tól pedig állami iskola is működött Mádon. Ám több mint beszédes, hogy a gyermeklétszám száz év leforgása alatt negyedére csökkent.
A finom kiállítású, korabeli térképekkel, fotókkal és a közelmúlt képeslapjainak feldolgozásával készült album kemény kötésben kerül az olvasó kezébe. Lapjai nem feledkeznek meg azokról, akik ma minden idegszálukkal azon dolgoznak, hogy a település ismét fényesen ragyogjon Hegyalja térképén. A Mádi Kör pincészeteinek otthont adó épületeket is lajstromba veszi a Mádi Udvarházon át a Lenkey Pincészeten keresztül a Rákóczi Aspremont kastélyig a könyv, hisz a mádi reneszánsz hosszú évtizedek kegyetlen enyészetét követően már nem csupán a borok szintjén kerül új szakaszba, a Mádi albumban már helyet kap tervrajzként, többek közt a földből idén kiemelkedő Hegyalja eszenciáját bemutatni hivatott Aszúház is.
Végül, meg kell említenem, mert kihagyhatatlan a néhány szavasra komponált Mádot bemutató „épülettörténetek” előtt Sajó László 6 puttony című szívfacsaró naplótöredéke, mint ráhangolás. Soraitól, aki még nem volt Mádon és Hegyalján azonnal pakolni kezdi a bőröndöt, még ha távoli ország magyarul nem értő lakója, akkor is. A Mádi album teljes terjedelmében angolul is értésére adja az olvasónak, hogy itt nem csak egykor virágzott valami nagyszerű, de a virágba borulás most indul csak igazán. Dűlőn innen és dűlőn túl…
Szerző: Piskolti Bernadett, Mádi album 2013
Kiadó: PBooks
Angolra fordította: Tim Wilkinson
Tallián Hedvig