Melyik blogomon írjam ezt meg? Miközben mádi és furmintos, aközben minden más is egyszerre. Mire ezen írás végére jutok, kiderül számomra is, hogy melyik felületen jelenik meg, az olvasó meg ezt a vívódást már múlt időben értelmezheti, hisz látja hová kattintott. Furcsa felütés. Nem épp lineáris. Azért toporgok itt egy helyben, mert a napokban Szepsy mester Bor urai díja kapcsán több blogger, engem is kitüntetett egy címmel, "a mester legnagyobb rajongója". Büszkén vállalom, de csak osztva, mert hárman biztos vagyunk, így két férfival osztozom ezen a Szepsyista b-középen.
Tehát azért toporgok, hogy ezek után írhatok-e elfogulatlanság nélkül Szepsy borról. Úgy döntöttem, vállalom és írhatok.
Lényegre! Újra beszélgetős napot tartottunk Istvánnal a minap Mádon. Lesz majd ennek megnézhető és meghallgatható változata is, aki addig azonban, nem bírja ki, az görgessen lejjebb és olvassa el, egy pohár Szepsy társaságában a Minden Egy című beszélgetést.
Tehát, beszélgettünk és persze kóstoltunk lenn a Szepsy pince lépcsősorának tövében állva. Hatan. Kóstoltunk hordóból 2013-asakat, és nyílt néhány abszolútum, például az út mentén reflektorként világító 2000-es Úrágya, a túléredett alapanyagból készült örök emlékezetű mérföldkővé átlényegült első száraz.
Nyílt a burgundi verő 2008-as Szent Tamás. Itt nincsenek szavak csak áhítat és csend.
Csak szólok, hogy kóstolásunk sorrendjét írás közben felcseréltem. Miközben írom e sorokat, fogom föl, hogy miket ittunk ... Atyaég! … meg, hogy késleltessem a végkifejletet.
Majd különös vízióm támadt, a következő bor ízének hatására. Ittam és abban a pillanatban láttam is, ahogy kilépett a gránittömbből irdatlan erővel leroppantva magáról minden fölösleget, Michelangelo sem faraghatta volna tökéletesebbre ezt a férfiistent formázó hatalmas gránitszobrot, és a bor, amelyik a furmint nagyságának évtizedekre emléket állít ebben e formában agyamban nem más, mint a Szepsy Urbán 2011.
Hogy lesz a furmint ízéből gránitszobor? A valóság nem az, aminek látszik, pláne nem lineáris.
Tallián Hedvig