Bár a Balatonon született mégis Tokaj-hegyalja az élete. Makacs, elszánt és zárkózott. BALASSA ISTVÁN saját mikrobirtoka mellett a Szent Tamás Pincészetet is erősíti, 2012-ben "Az év borász felfedezettjévé" választották, őt faggattam.
(A portré a VinCE Magazin, Amiért élek rovatában jelent meg 2012 őszén.)
Siófokon láttam meg a napvilágot, mert a szüleimet a munka Tokaj-hegyaljáról oda szólította. Imádom a Balatont, érzem, hogy onnan származom. Édesanyám kiváló mezőgazdasági szakember volt, nagyszüleim folyton emlegették különleges tudását. Szakismerete miatt költözött a család a Balatonhoz.
Apró gyerekként vesztettem el a szüleimet, végül hosszas viszontagságok után sikerült a nagyszüleimnek magukhoz venniük. Tokajban az ő szárnyaik alatt nőttem fel. A régi idők szellemében neveltek, így kicsit más lett a világképem, mint a velem egykorú kortársaimé. Egyedüli gyerekként hamar meg kellett tapasztalnom, hogy csak magamra számíthatok. Makacsságom mellett elszántságomat is ebből eredeztetem. Csak az elérendő cél számít. Különösen hasznos ez a hozzáállás a bor minősége szempontjából, ennek rendelek alá minden mást, mert a lehető legjobbat kell létrehozni. A szőlőműveléstől a bor bemutatásáig eljutni kreativitást feltételező folyamat. Nagyszerűsége, hogy a világomat magam alkotom, saját szabályokkal.
Biológia tagozatos gimnáziumba jártam, majd a főiskolát Nyíregyházán biológia tanár szakon végeztem. Tanítottam is rövid ideig, szerettek a gyerekek, de ha hirtelen megállna most a „mozgólépcső” már nem igazán menne a váltás. A borkészítés, birtoképítés teljesen más jellegű tevékenység, nem mindegy, hogy az ember mivel tölti az idejét. Most kell észnél lenni, mert kemény dolog ötven-hatvan évesen ráébredni, hogy hiábavalósággal telt az élet.
Első boros élményemen a Bodrogközben egy főiskolai táborozás alkalmával estem át. Körülbelül húsz évesen csak úgy tudtam inni a sárga olymposos palackból, ha befogtam az orrom, annyira durva záptojás szaga volt annak a bornak. Később, egy egervines debrői hárslevelűvel gyűjtöttem erőt, hogy gitározni merjek egy kislánynak. Nem csoda, hogy sok helybelivel ellentétben én sokáig nem éreztem kötődést a szőlőhöz. Éles váltást a borélményben a Royal Tokaji 1993-as Szent Tamás hat puttonyos aszúja hozott. Akkor tudatosult, hogy milyen az igazi bor.
Balassa István
Szepsy István irányt ad a boraival és a gondolataival. Neki mindig elfogadom a véleményét, tanácsát, gondolatait. Nagyon sok segítséget ad nekünk, fiatal borászoknak, és mindig szívesen teszi. Borral foglalkozni nehéz, sok a kétely, sok a probléma mindig meg kell oldani valamit és ez sokszor nyomaszt. Volt egy pont, amikor már majdnem beletört a bicskám. Ekkor egész véletlenül felbukkant Szepsy István. Hosszan beszélgettünk. De nem a múltról és nem is a jelenről, csakis a jövőről, a tervekről. Ez a találkozás átbillentett a holtponton. Szakmai életem legfontosabb egy órája zajlott akkor le.
Egyáltalán nem számítottam az Év Borászfelfedezettje kitüntető címre, már attól boldog voltam, hogy bekerülhettem a legjobb ötven borász közé. Pesszimistának tartom magam, mindig a rosszra készülök, hogy ne érjen meglepetés. De ez a díj, életem legnagyobb elismerése.
A harminchetes szám bűvöletében élek. Végigkíséri az életemet. A 37-es szám alatt lakunk, a 37-es főút jön Tokajba, de az autóm rendszámába, a telefonszámomba is és mindenbe valahogy belekeveredik ez a szám. Jövőre leszek harminchét éves, kíváncsi vagyok mi fog történni.
Lokálpatrióta tokaji vagyok, fontosnak tartom városunk fejlődését. A borok mellett extra érték, hogy Tokaj városában élünk, bűn lenne ezt nem kihasználni. Tokaj város borászaival közösen hívtuk életre a Tokaji Borászok Asztaltársaságát, szeretnénk a várost értékkel megtölteni, élhetőbbé tenni. Úgy gondolom hasonló utat tudunk bejárni, mint a mádi borászok, és ezt mindenképpen követendő példának tarom.
Egyszer majd nyitok egy kézműves sörfőzdét is. Tokaj városában, a kedvenc borbárunkba azért jártunk le egy időben, mert kiváló szűretlen búza sört lehetett kapni. Imádom a kézműves söröket. Mindent szeretek, ami egyedi és tükrözi a készítő személyiségét, kreativitását.
Felfedezni a termőhelyi különbségeket - hogy mire képes a Betsek, a Mézesmály - izgalmas szellemi kaland, s közben a tudásunk a tapasztalatainkkal, mint egy hógolyó növekszik évről évre. Eközben persze mindenki magának is bizonyít. A borkészítés mellett szinte semmire nem marad erőm, elvetemültség kell ezt vállalni. Talán a fotózás az, amivel közvetíteni tudom azt a csodálatos világot és légkört, ami körbeöleli Hegyalját.
Miközben a Balassa Bor igazi mikrobirtok, két napba beletelik, mire bejárom az öt hektárnyi, összesen hét dűlőben, ezen belül tizenhét parcellában fekvő területeimet. De csak ezzel a széles spektrummal tudom igazán bemutatni a termőhelyi változatosságot. A tokaji lösz dácittal párosul, a tarcali lösz riolit alapú, a mádi zeolitos riolit az agyaggal közösködik, ami természetesen a végtermékben is érzékelhető. Szeretném, hogy a Balassa Bor idővel egy kis mintabirtokká fejlődne. Jelenleg azonban borászati épület híján egy garázs és egy esztergályos műhely ad otthont a palackba zárt Balassa boroknak.
Életem legfontosabb eseménye 2009-ben történt, megszületett kislányom, Villő. Léte plusz erőt és inspirációt ad az élethez. Ezt a pillanatot mindenképpen szerettem volna egy borral kifejezni. 2009-ből a Mézesmály száraz furmint lett az a bor, ami leginkább magán viseli kislányom személyiségét. Mosolygós, különleges, csibész. Ez a bor fogja a „Villő” nevet viselni. Olykor, ha van egy kis időm, előveszem hat gitárom egyikét és játszom neki, persze a gyerekdalok mellé becsempészek egy kis Dire Straits-t is.
Tallián Hedvig
