Meghatározhatatlanul hosszan nyúlik vissza az idők kezdetére az aszúbor története. Kezdetben szemenkénti válogatás nélkül, fürtjével szedve a botrytis által megdolgozott szőlőt, szamorodni típusú főborként hirdette a vidék nagyságát a helyi édes bor.
A törökdúlástól zaklatott XVI. században elüldözött nemesi családok jelentek meg Tokaj vidékén, akik számára a gazdálkodás hétköznapi gyakorlat volt. Ekkoriban vált világossá, hogy a magas cukor tartalmú, nagy testű és stabil szerkezetű, így hosszan eltartható borok számára a legkönnyebb vásárlót találni. Ezt felismerve jöttek rá a helyiek, hogy össze kell fogniuk. Az együttgondolkodás eredményeként megszületett a módszer, mely mind a mai napig az aszúkészítés alapja, azaz a botrytizálódott bogyókat, az aszú szemeket egyesével kell szedni. Mindez jóval azelőtt történt meg - hangsúlyozza Szepsy István -, hogy Szepsy Laczkó Máté református lelkész az 1630-as évek körül lejegyezte volna a módszert. Ezt bizonyítják a nádori rangot viselő Garay család öröklevelei, valamint a sárospataki iskola professzora Szikszai Fabricius Balázs által jegyzett szótár is, mely az 1570-es években került ki a nyomdagép alól.
A szemenkénti szedés módszerének meggyökereztetésével elérhető volt a kívánt cél – a stabil hosszan eltartható bor -, így a kis termést adó években is kiváló minőségű aszúbort lehetett készíteni, és valódi árán értékesíteni. Míg a fürtös szüretelésen alapuló szamorodni készítés nem biztosította minden évben a bortól elvárt magas cukortartalommal társuló komoly beltartalmat és a hosszú eltarthatóságot. A kiszámítható aszútermést adó dűlők jobb jövedelmezőséggel bírtak és komoly nevet szereztek maguknak. Ennek következményeként pedig a területek értékelése is megindulhatott.
Szepsy Aszúk és a Botond Cuveé
Az angol Christie’s aukciósház borászati igazgatója által kóstolt legidősebb aszú 1648-ból származott, de kiválónak talált még 1790-ből és 1811-ből származó aszúborokat is Michael Brodabent. Az 1811-es évjáratú aszút minden idők legnagyobb aszújaként tartják számon, ráadásul különleges csillagálláskor termett, abban az évben „tiszteletére” még a Halley üstökös is átvonult az égbolton, Európa koronás fői pedig vagyonokat fizettek piacra kerülését követően érte. Az angol borszakírónak XX. századból is több nagy évjárattal volt szerencséje találkozni, ezek közül az egyik legkiemelkedőbbnek az 1906-os év aszúját találta.
Mindez bizonyítja az ősök aszúkészítési módszere korunk számára fontos igazodási pont. Erre alapozza Tokaj-hegyalja XXI. századi aszúértelmezését Szepsy István is.
Tallián Hedvig