Miután megírtam A KAPÁLÁS ELMÉLETE című okosítást, beindult szerzői fantáziám, hogy már csak e blog kedvéért is meg kellene írni a kézenfekvő folytatást A kapálás gyakorlata címmel. Természetesen úgy, hogy tapasztalatszerző kapálásra megyek valamelyik mádi dűlőbe. Legalábbis leckét veszek a szőlőben dolgozó asszonyoktól. No, a minap ismét Mádon jártam. Ragyogó napsütés, balzsamos júliusi levegő. A dűlők, mint csíkos zöld huzatba húzott puha dunyhák ölelik a falut. Imádni való az egész. Szépséges.
Jegyzetelek, magnózom álló napon át s közben olvadozom a légkör imádnivalóságától. Kecskézünk a Birsalmáson, lovazunk a Perczén Vincze Zsoltival, egyszer csak mondom ifjabb Szepsy-nek, hogy komolyan gondolom ám én ezt a kapálást. Mire a fiatal borász végig néz rajtam, a majdnem földig érő városi slafrokomon, magas szandálomon, és hirtelen megcsiklandozza a nyári levegőt: látom, tényleg komolyan készültél.
A helyzet úgy áll, hogy jobb lesz, ha először a kapálás előkészületének alapjait sajátítom el. Nem csak elméletben!
Tallián Hedvig